Szerintetek jól gondolom, vagy túlreagálom?

Vagyok én (N) és a párom (F). Együtt élünk, így a karácsony a következőképpen néz ki: 24-ét kettesben töltjük, 25-én elmegyünk az Ő szüleihez, családjához, majd másnap az én családommal töltjük az ünnepet. A lényeg a következő: Az én édesanyám anélkül, hogy szóba került volna az ajándékozás, mondta nekem, hogy semmiképp se költsünk rájuk, nem kellenek ajándékok, csak menjünk el és érezzük jól magunkat, legyünk együtt, beszélgessünk, eszünk egy jót stb. Míg párom esetében a következő a helyzet: Az édesanyjától mást nem hallani, már több, mint 2 hónapja, hogy ő mit akar karácsonyra. Nincs is ezzel baj, mindig jobb olyan ajándékot venni valakinek, amiről tudjuk, hogy nem a szekrény alján köt ki, de engem nagyon zavar, hogy szinte kötelező náluk mindenkinek ajándékot venni külön-külön és mindig ekörül forog a téma. Nem ez az első ilyen év... Néhány napja mondtam a páromnak, hogy édesanyám mit üzent, ő meg épp azt kérdezte, hogy akkor hogy csináljuk az ajándékvásárlást a szüleinek. Láttam az arcán, hogy meglepődött azon, amit üzent édesanyám. De nem mondott rá semmit. Nem arról van szó, hogy üres kézzel akarok menni vendégségbe, csak zavaró, hogy szinte kötelező jellegű az ajándék. És amint megérkezünk, mindig menni kell a fához és odarakni, amit vittél, és elvenni, amit kapsz, és kibontani, miközben tizen néznek, örülsz-e neki. Annyira kényelmetlen és zavaró ez a helyzet. Nem a finom ételekről és pihenésről szól az ünnep ott. Ti mit gondoltok?