Meddig lehet elviselni ezt az álszenteskedést?
Párom családja utál.
Miért? Semmi extra,az itt megszokott dolgok,elvettem tőlük,viszonylag messzire költöztünk,már nincs aki ugráljon nekik,nincs akibe beletörölhetik a kezük.
Viszont havonta meglátogatjuk őket,és ők előveszik a mézesmázos hangot,és ezen a mézesmázos hangon azért szúrkálódnak rendesen,mindig abban a fél percben,amikor párom épp átmegy másik szobába/wc-re.
Mennem muszáj,a lányunk nem tilthatom el a nagyszüleitől,és azt nem engedem,hogy egyedül maradjon velük,képesek lennének neki engem feketiteni.
Párom hisz is nekem meg nem is,ő ebből semmit nem tapasztal,ügyesen csinálják,mindig vigyáznak,párom nehogy halljon bármit.
Évek óta ez megy,mostanra már a látogatás előtt egy héttel gyomoridegem van,szerencsére egyik nap megyünk,másik nap délután jövünk.
Hogy lehet ezt birni?
Mézesmázosan szúrj vissza. De örülök, hogy így szeretnek anyukáék! Nahát ezt a kedves bókot még sose hallottam! Hogy milyen aranyosnak tetszik lenni!
Csak az a lényeg, hogy ne durcás, hanem mézesmázos hangon mondjad, és mosolyogj ahogy bírsz.
Itt sem egy ember,hanem anyós és a két lánya.
Vissza szoktam szólni,de lepereg róluk.
Ezen kívül nincs az önbecsülésemmel gond,a hónap többi 28 napján jól érzem magam(kivéve az előtte hét napi pár rece amikor belegondolok,hogy megint menni kell),kiegyensúlyozott és boldog vagyok,de ha oda kell menni,rendesen a hányinger kerülget.
Szerintem is rögzítsd valahogy, amit mondanak. :) 4-es jót mond! :) Utána meg mutasd meg a férjednek. :)
Amúgy meg, pörögjön le rólad, ha beszólnak. Persze, könnyű ezt mondani, de meg lehet azért tanulni! :)
" azt nem engedem,hogy egyedül maradjon velük,képesek lennének neki engem feketiteni. "
Csak hagyd nyugodtan velük egyedül. Akár néhány napra is add át.
A gyereknek szüksége van a nagyszülők szeretetére, akármilyenek is a te szempontodból.
Azt tudnod kell, hogy mivel ti nevelitek, a ti értékrendeteket veszi át, s nincs az az Isten, hogy megrendíthetné a nagymama szurkapiszkája a gyereked irántad való szeretetét.
Az én anyósom is ilyen volt, imádta a fiait, és féltékeny volt rám, mint a legtöbb fiús anya.
Amikor a lányom náluk volt, megpróbált engem simfelni, de a lányom, bármennyire is szerette a nagyanyját, nem engedte, hogy engem bántson, megvédett 6 éves korában is, később meg még inkább. :-))
A gyerek nem buta, nem kell neki mindent a szájába rágni, hogy lássa a különbséget.
De a nagyanyó szeretetét nem szabad elvenni tőle.
Te semmiképpen ne legyél féltékeny rá, ne zárd el tőle a gyereket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!