Ti így, ilyen körülmények között elhoznátok édesapátokat lakáshitelhez adóstársnak?

Kedves 8.!!! Te őszintén normálisnak érzed magad??? Állítom, te nem vagy agyilag tiszta... De a dolgokkal sem vagy ezek szerint tisztában. Gondolkozz már el magadon, hogy hogy mersz ilyet állítani egy idegenről, hogy én az anyagiak miatt kezdtem bele ebbe a kapcsolatba!? Meg ha nem lennél vak, akkor azt is láthatnád, hogy érdekes módon, még ezután is kitartottam a párom mellett, és azt is írtam, hogy még mindig szeretem, nem kicsit, hanem nagyon!!! Gondolod te, hogy ha nem szeretném, még ezek után is vele maradnék, ha annyira az anyagiak érdekelnének engem??? Meg szerinted még most is azon lennék, hogy hogy lehetne ezt az egészet megoldani és megmenteni a kapcsolatomat??? Ha nem vagy tisztában a dolgokkal, nem kell beleszólni... Én tanácsokat kértem, nem pedig olyat, hogy "énmindentjobbantudokamásiknálésigazamvanmégakkorishagőzömsincssemmiről"!!! Hülyeségeidet kérlek tartsd meg magadnak!!! Nyisd ki inkább a szemed és ha már hozzászólsz, légyszíves először gondold már bele magad az én helyzetembe, aztán legyél nagy legény! Mert azt nem tudnám, hogy te az ÉN helyemben mit csinálnál!!! De ezek után lemerem fogadni, hogy saját magadból indultál ki, mert te kb lehet ilyen lehetsz!!!

És a többieknek:

Sokszor azt gondolom, hazamegyek, de nem tudom megtenni! Mert szeretem a páromat. Igen, elgondolkoztató, amiket válaszul kapok. És ezek után jobban megfontolok magamban mindent, hogy hogyan legyen tovább... De annyira tanácstalan vagyok, hogy az hihetetlen. Amikor szeret valaki valakit, annak elég nehéz dolga van, amikor dönteni kell. Márpedig nekem most azt hiszem hatalmasat kellene döntenem. 23 éves vagyok, igen, fiatal. Köszönöm mindenkinek a véleményét! Abban tudtatok segíteni, hogy ne veszítsem el a fejem véglegesen!!!

Kedves Utolsó! Azt hiszem, igazad van mindenben!!! És így is fogok tenni. Nem fogom elhozni, bármi is történjen, nem akarom sem magamat, sem édesapámat bajba sodorni. A párom anyja tegnap bejelentette, hogy ő többet ide nem fog jönni. Magyarul, mivel nem lesz hitel, így ő meg is sértődött, hogy nem lesz kitakarítva a rengeteg hitele. De nem érdekel, miért menjek bele olyanba, amibe csak a bokámat fogom megütni??? Igazatok van, és nem is lesz ez másképp. Azt nem tudom, hogy hogyan lesz a továbbiakban, tegnap este a párom leültetett beszélgetni, és azt mondta, hogy már nem annyira szeret, mint az elején. Nem mondott igazából konkrétumot, csak annyit, hogy mert én állandóan a fejéhez vertem az anyja adósságait, ami részben igaz, részben pedig nem teljesen erről van szó. Mert én csak védtem magam, mert folyamatosan kaptam a páromtól azért, mert hogy sok a kiadás meg a hitel, én meg meg mertem mondani a páromnak, hogy ne velem veszekedjen, hanem azzal, aki ezt tette vele, azaz az anyjával, ugyanis mivel a párom is eladósodott az anyja miatt, mert mint már említettem, még a megspórolt pénzünk is az anyja adósságaiba ment, ennek ellenére mégis az anyját pártolja, nem engem.

Arról nem is beszélve, hogy amikor megkérdezem a páromtól, hogy anyáddal miért nem ordibálsz, ha már velem megteszed a semmiért, olyanért, amiről nem én tehetek??? Nem én miattam fizeti a Takarékos 500.000-es hitelt, hanem az anyja miatt, mert az vetette fel a nevére, és törleszteni semmit nem törleszt!!! Erre a páromnak csak annyi a válasza, hogy: "MERT Ő AZ ANYÁM..."

Na ez itt a probléma. Nekem kellene, hogy az első helyen legyek, nem az anyjának!!! Mert velem él, nem az anyjával. Vagy ezek után ezt az egészet rosszul gondolom??? Nem kellene különbséget tennie a páromnak az anyja és én köztem. Vagy ha mégis, akkor az anyját mellőznie kellene szerintem ezek után, vagy nem tudom. Velem nem hogy a saját édesanyám, de senki, egyik szülőm sem lenne képes így kitolni... Mint a párommal szemben a saját anyja... És még most sem tanult belőle... Az van, amit az anyja mondd, meg tele beszéli a fia fejét mindenféle hülyeségekkel, a párom meg bedől a befolyásolásainak. Egyszerűen próbáltam a párom szemeit felnyitni, nem csak én, a szomszédaink, a párom keresztanyja, a nagymamája, stb... Senki nem hat rá, csak az anyja, mert: "Ő AZ ANYÁM..."

Mit kezdhetnék egy ilyen emberrel? Az a baj, hogy szeretem. De én úgy gondolom, azért mindennek van egy bizonyos határa!!! Nem így van?

Ezért is írtam, hogy teljesen tanácstalan vagyok, ami nem is csoda. Mit tegyek? Helyre hozható még ez az egész???

Valamint a tegnap az is felmerült, hogy havonta egy bizonyos összeget fizetünk a párom testvérének, amíg le nem telik a ház értékének a fél összege. Persze, ez is ügyvéd által ellátott papír lenne. Mert még ezt láttam a legjobb megoldásnak. Mert az anyja nyakán már épphogy úgymond szorul a kötél. Ezt arra értem, hogy zaklatják a behajtók, viszont azt nem akarjuk sem én, sem a párom, hogy ide, ahol a párommal lakunk (szülői ház), visszajöjjön az anyja a testvérével és a testvére gyerekével.

És így természetesen most én vagyok a (bocsánat) szar, mert az utolsó pillanatban visszamondtam a hitelt, hogy nem lesz így adóstárs. És nem értik meg, hogy nem fogom apumat bajba sodorni. Ezt ők természetesen elvárnák, hogy apum eljöjjön. Én azt mondtam, ha a ház fele az enyém, akkor lesz hitel, ha nem, akkor ne is álmodjanak!!! Erre az volt a válasz, hogy ennyi idő után nem adnak nekem fél házat, én erre meg visszakontráztam, hogy rendben! Akkor ennyi idő után nem kell közös lakásban sem gondolkozni, én ráérek! Nem nekem sürgős!!! Mert hogy ha már vagy egy 5 éve együtt lennénk, állítólag megkaphatnám. De ugye mondani is mindent lehet... Én meg azt mondtam nekik erre, hogy én ráérek, kivárom, az 5 évet. Csak épp a párom anyja nem ér rá!!! Valamit valamiért! Apum sem fog eljönni a párom anyjának a két szép szeméért. Mert apumat az egy szemet nem érdekli, hogy hogy van az anyja eladósodva, az sem, hogy hogy fizeti vissza. Csak én legyek biztonságban.

De már annyira nem tudom, mit tegyek, hogy bele vagyok ebbe az egészbe már betegedve... :(