Hogy lehet kibirni egy tisztaság és rendmániás embert a csaladban?

Nekem az anyám volt ilyen.

Persze dolgozni nem dolgozott,és a tesómmal mindig a tisztaság mániájával terrorizált minket.

Semmi szeretetet nem kaptunk,még szülinapi ajándékot sem,mert az ő heti új ruhájára kellett minden pénz,mert hát az ő külsejének makulátlannak kellett lennie.

Iszonyatosak voltak a rohamai,mert amúgy semmi,de tényleg semmi nem volt abban a nőben.

Úgy hívtam magamban az azt helyet,ahol felnőttem,hogy kívülről csillogás belül pedig rohadás.

Nehezen lehet kibírni. Nekem se sokáig megy már. A férjem rend-és tisztaságmániás, de emellett kontroll-mániás is, vagy hogy mondják ezt. Szóval mindig az történik amit ő akar, nála egoistább ember a földön nincs, ő mindig mindenkinél mindent jobban tud, mindenki más dilettáns.

Ha van egy csepp víz a padlón és belelép zokniba, akkor jobb ha menekülök mert kb. fél órás litánia, kiabálás következik arról hogy miért nem töröltem fel. Ha a gyerek eszik és maszatos lesz (3 éves, de egy éves kora óta ez van), akkor kiakad, kiabál, csapkod, közli hogy neki elment az étvágya és hányinger amit művel a gyerek. Borzalmas zsarnok.

Ha napi egy órát takarítasz, rend van. Ha ettől többet az betegség:) A pályacsúcs a konyhaszekrény tetején lévő halogén világítás trafó dobozban sem volt egy szem por.

De a kettesben, a lányával 2 órán át takarított fürdőszoba is csúcs. Persze ifjú házasoknál érthető lenne:)