Ti ezt eltűrnétek a rokonotoktól?

Nem.

Téged nem csak kontrollálni akarnak, de meg is aláznak azzal, hogy megmondják neked, hogy szerintük hogyan kéne és mennyire gyorsan tanulnod - úgy, hogy közben ők maguk hülyék mindenhez.

Nézd, nekem is volt egy bunkó apám (nyolc általánossal, de annál nagyobb arccal), aki a képembe vágta, hogy ő ezt vagy azt a tantárgyat fél nap alatt bevágja, mert ő mekkora nagy lángész.

Szóval, apám adta a nagyarcot, és pedig a végén a képébe vágtam, hogy itt a könyv, van fél napja, holnap reggel kikérdezem. Utána elhallgatott.

Amikor lediplomáztakm és megkaptam a doktori oklevelemet is, akkor elment a kocsmába és fűnek-fának elhomondta, hogy az ő IQ-ja mennyi (amilyen horribilis számot csak ki tudott találni részegen, azt odavágta mások arcába és az EQ-ja az eget verni. És hogy én mekkora ostoba, hülye, beképzelt ember vagyok, és mennyivel kevesebb nála. Mindezt legalább 500 decibelen adta elő. Még talán ma is rajta röhögnek, a szerencsétlenen.

Azt nem mondom, hogy nem fájt, de nagyon is, ott sírtam, ahol senki sem látott, de a lényeg: nincs kapcsolatom vele többé.

"Én úgy tudom lefojtani ilyen helyzetekben az embereket, hogy csak néznek. Muszáj megértetnem velük, hogy nincs igazuk, ez nálam egy belső késztetés."

Ez nem baj, de hosszú távon nem tartható. Azt jelenti, hogy okos és szorgalmas ember vagy, de az önbizalmad a béka bokája alatt van. Azért akarsz mindenáron felülkerekedni. Van, amikor egyszerűen csak le kell őket t..ni nagy ívből. Sokkal nagyobbta tud ütni, ha ignorálod őket. Mint ahogyan lőttem is írták: ha látja, hogy nincs rajtad fogás, a saját hisztije és dühe csapódik vissza rá és meghülyül tőle.

"Én tudom magamról, hogy nagyon okos vagyok, mindenki ezt mondja."

Ejj... Minél okosabb vagy, annál hamarabb rájössz, mennyire keveset tudsz. Nem mondom, hogy nagyképű vagy, de nem árt átülni egy alacsonyabb pacira.

Egyébként a kérdésedre a válasz: a rokonaim mind ilyen öntelt hólyagok, mint a te közeli rokonod. Kizárólag magukkal foglalkoznak, lehetetlen velük kijönni. Nem is tartom velük a kapcsolatot.

Amikor főiskolára jártam, rendkívül sikeres voltam, évfolyamelső, engem tartottak a legtehetségesebb írónak (újságíróként diplomáztam), én írtam a vezércikkeket, a legjobb publicisztikákat az iskolai folyóiratba, városi lapba. Rengeteg mély értelmű, elgondolkodtató cikkem jelent meg. Ennek megfelelően alapos kritikai érzékkel viseltettem a világ felé. Nem éreztem, hogy bármi baj lenne, de egyszer a folyóirat főszerkesztője ennyit mondott: szállj le a magas lóról. Megértettem, leszálltam. Muszáj volt alázatot tanulnom, ha értelmes ember akartam maradni.

Gondolkodni jó dolog, tedd is azt, de kellő szerénységgel állj saját magadhoz, mert ha mindenkivel érezteted a felsőbbrendűséged, akkor a fenti sztorik lesznek. Az emberek nem szeretik, ha szembesítik őket a saját butaságukkal vagy kicsiségükkel.

Már nem kéretlen tanácsokat akarok osztogatni, csak a saját példámon keresztül akartam érzékeltetni, hogy valószínűleg vonzod is a fent leírt helyzeteket.