Mit szólnátok ehhez? Eltűrnétek ezt a bánásmódot?
Két kisgyerek anyukája vagyok, a pici 11 hós, itthon vagyok vele gyesen.A nagy 4 éves, ovis, de nyáron ő is itthon van.A férjem dolgozik, így szinte egész nap egyedül vagyok a fiúkkal, segítségem nincs.
Ha kiteszem itthonról a lábam, akkor is a játszótér az úti cél.
Ma megkért a húgom, hogy szaladjak ki vele a piacra( évente 1x ha hazajön), 1 órát voltam távol, a fiúk már felébredtek, kértem adjon reggelit nekik.
Hazajöttem, mindegyik még pizsamában, se nem ettek, se nem ittak, leginkább azért voltam dühös, mert egy pohár vizet sem adott ebben a melegben nekik.Megjegyzem, hogy még életében nem etette meg egyik gyerekünket sem.
Persze megkaptam, hogy én lassan 5 éve lógatom itthon a lábam( két szülés között is dolgoztam 1,5 évet, csak ezt hajlamos elfelejteni), ő bezzeg gürizik napi 8 órát és hazajön akkor elvárom, hogy foglalkozzon a fiúkkal is.Szerinte én nem tudom mit jelent egész nap dolgozni, gondolom a fiúk maguktól nőnek fel és az otthonunk is öntisztuló, a lényeg, hogy csúnyán leordított amiért szólni mertem, hogy a fiúk nem ittak.Persze én csavarogtam el a napot( egy teljes órát), holott sehova nem járok, ha megyek is valahova, akkor viszem a gyerekeket magammal, szó szerint értsétek, hogy az 5 év alatt egy napot, éjszakát sem töltöttem még a gyerekeim nélkül.
Olyan csúnyán kiabált velem és idegbetegnek nevezett, hogy ezt most úgy érzem, nem tudom megbocsátani, mert én mindent megteszek, hogy jó legyen a családomnak és ő semmibe veszi a munkámat.
Nagyon őszintén megbántott, de még bocsánatot sem tud vagy nem akar kérni.
Ti eltűritek a férjetektől az efféle viselkedést?
"ő bezzeg gürizik napi 8 órát és hazajön akkor elvárom, hogy foglalkozzon a fiúkkal is."
Miért, szerinte neki csak annyi dolga van a gyerekekkel, hogy megcsinálja őket, aztán a többi meg az anya dolga? Na én ilyen férjet sosem tudnék elviselni.
Tök mindegy, hogy eltűröd-e, vagy sem. Az a kérdés, hogy van-e lehetőséged nem eltűrni? El tudod hagyni? Van hova menned? Fel tudod nevelni a srácokat egyedül?
Ha nem, akkor el KELL tűrnöd.
Mellesleg az is felháborító, hogy semmibe veszi azt a melót, amit te csinálsz, és azt hiszi, hogy csak ő gürizik.
Első voltam
u.i.: meg kell beszélni vele, ez fontos, és ha azt veszed észre, hogy abszolút nem tisztel, semmibe néz, akkor komolyan el kell gondolkodni rajta, van-e értelme ennek a kapcsolatnak.
1. Anyáink bölcsessége: a férfi olyan lesz ,amilyenné "neveled". Ha ő nem foglalkozik annyit a háztartással a gyerekekkel, akkor ne is várd, hogy megértse mennyi munka az. (egy személybe vagy szakácsnő, takarítónő, dadus, logisztikus és pszichológus).
2. Most persze megsértődhetsz és jogosan, de azzal konfliktust nem hogy nem oldasz meg, de kezelésnek is gyenge.
3. Szerintem ha ráébreszted, hogy ez mennyi munka, akkor ő is jobban értékeli a tiszta otthont és rendezett családi körülményeket. Szóval "cseréljetek" egy-két napra. Te vállalj valami alakalmi munkát, a férjednek ,meg írd ki a napi rutin műveleteket és csinálja azt meg. 3 nap után szerintem visszasírja a melóhelyét.
4. Néha te is nyugodtan kikapcsolódhatsz. Elmehetsz bevásárló központokba, fodrászhoz, rendezvényekre. Ilyenkor bízd rá a gyerekeket a férjedre nyugodtan! De előtte tanítsd meg, hogyan kell bánni velük. Sok férfi azért borul ki a saját gyerekétől, mert nem tud vele mit kezdeni, és ilyenkor az asszony hibás, mert egyszerűbb azt mondani, hogy "ez a nő feladata".
Ennyit tudok segíteni.
14:02 vagyok, félreolvastam, bocsánat!!!
A férjed is megérdemelne vmi kis helyreigazítást, lehet a helyedben egy-két napig tényleg csak a lábamat lógatnám, lehet feltűnne neki, hogy gyűlik a rumli, a szennyes, és kaja sincs :) Aztán oda lehet akkor bökni, hogy "na látod, ilyen az, amikor itthon lógatom a lábam..."
Egyetértek, nekem se kéne egy basa a nyakamba, nem vagyok rabszolgája senkinek.
Te is dolgozol, csak nem mész el otthonról. Ezért kapsz is fizetést, amivel az állam ezt elismeri, úgy hívják, hogy GYES.
Nálunk előfordult többször is, hogy elmegyek itthonról, ha másért nem, hát bevásárolni, és addig apu maradt az egy, majd a két gyerekkel, és mire hazaértem, tökéletesen megértette, miért is vagyok fáradt.
Nálatok ez kimaradt, ő pedig úgy nevelkedett, hogy az asszonynak a konyhában a helye, a férj meg eltartja.
Gondolom, ezt később is így gondolja, mert ha visszamész dolgozni, napi 8 óra munka, gyerekek, háztartás, míg ő pihen, este pedig istenkirályribanc legyél az ágyban...vagy te otthon maradsz, mosol-főzöl-takarítasz, és ő hozza a lóvét, meg lógatja a lábát, de akkor a te keresetedre ne számítson.
10 év alatt egyszer nem volt nálunk téma ilyesmi, pedig mikor depressziós voltam, tényleg voltak olyan napok, hogy csak pelenkáztam, gyerekeket megetettem, megfőztem, elmosogattam, és szevasz...
Azért viszont ÉN ordítottam volna le a fejét, hogy a két gyerek éhesen, esetleg kiszáradva vár haza, ez ugyanis kiskorú veszélyeztetése, még férfi esetében is. Mi lenne vele, ha mondjuk kórházba kerülnél egy hétre?? (Nem kívánom, félre ne érts.) Éhen halna a két kicsi, és kinőne a fű a mosogatóban???
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!