Jogosan haragszik rám ennyire a családom? Nem akatam rosszat senkinek, most mégis én vagyok a rossz.
A nővéremék kislánya 14 hónapos múlt. Nem túl gyakran találkozunk, de amikor a legutóbb együtt töltöttünk egy délutánt, nekem feltűnt, hogy a kicsi mintha le lenne maradva bizonyos dolgokban. 10 hónaposan még nehezére esett az ülés, forgott, de csak az egyik irányba stb. Egy kicsit furcsának találtam és rákérdeztem, hogy csak nincs vele valami baj, mire a tesóm szabályosan elkezdett velem ordítani, hogy miért mondok neki ilyeneket, a gyerekek különbözően fejlődnek, ne akarja h*lyét csinálni a gyerekéből. Másnap a sógorom felhívott és megkérdezte, hogy komolyan mondtam-e amit mondtam és én azt mondtam neki, hogy igen. Végül ő vitte el a kicsit orvoshoz a nővérem tiltakozása ellenére. Kiderült, hogy bizony csúnyán le van maradva és leginkább a tesóm hibája, hogy ez csak most derült ki. Kirobbant nálunk egy olyan veszekedés, hogy a tesóm végül hazaköltözött a szüleinkhez, a kicsi pedig az apjával és annak szüleivel maradt. Úgy néz ki, hogy el is fognak válni. A szüleim és a nővérem engem okolnak mindenért, mert "Miért kell nekem mindenbe beleütni az orromat?"
Tudom, hogy ennél sokkal jobban is elsülhetett volna a dolog, de úgy érzem, hogy ezért elsősorban nem engem terhel a felelősség.
Az egészben az a legdurvább, hogy szerintem nővéred is tudta vagy legalábbis sejthette, hogy gond van, különben nem kapta volna fel ilyen szinten a vizet. És az már alapból gáz, hogy valaki tudja, de nem tesz semmit...
Ne aggódj, a kislány pár év múlva meg fogja neked ezt köszönni. Az majd mindenért kárpótol.
Azért nekem erősen sántít ez a történet.
Te egy alkalom után leszűrted, hogy a gyerek le van maradva. Amit nem kétlek, azt viszont furcsállom, hogy a gyereket minimum havonta látta védőnő és gyerekorvos. Ők, a szakemberek nem vették észre, amit te igen? Egy találkozás után leszűrtél egy dolgot, amit a szakember is úgy tud, hogy x éve tanult fogásokkal áttornáztatja a gyereket. Nem mondom, hogy nem kellett neki torna, de mondjuk ha olyan komoly lemaradása van, mint amit írsz azt nem értem, hogy nem vette észre más.
Azt sem értem, hogy miért zárkózott el a tesód attól, hogy gyógytornája vigye. De mondjuk én ilyen helyzetben első körben vele beszéltem volna, és biztos nem a sógorommal. Valahogy azt érzem, ha értelmes, gondolkodó emberek a szüleid, akkor nem haragudhatnak rád kizárólag ezért, hanem valami más is lehet a háttérben, csak nem tudod, vagy nem írod ide.
#15, ez nem így van, ebben a történetben csak és kizárólag a Kérdező nővére a hibás. Az ugyanis önmagában nem hiba, ha valaki, aki sem nem orvos, sem nem védőnő, nem vesz észre egy ilyen jellegű problémát magától. Az viszont súlyos hiba, hogy ha felhívják rá a figyelmét, akkor nem utánajár, hanem átmegy öntudatzacskóba és hárítani kezd ezerrel.
Akik még hibásak, azok a Kérdező szülei, egyfelől, hogy ilyen idiótává nevelték a Kérdező nővérét, másfelől, hogy még mindig őt védenék a nyilvánvaló igazsággal szemben is. Láthatóan nem az unoka sorsa fontos nekik, hanem a látszat... pont, mint a nagyobbik lányuknak... le se tagadhatnák, hogy az ő nevelésük...
Kérdező, egyáltalán nem jogos semmiféle harag, nagyon meg kellene köszönniük neked valójában, amit tettél.
Nekem is furcsa volt, hogy a védőnő és a gyerekorvos nem mondott semmit, de kiderült, hogy mindketten jelezték, a lemaradást. A tesóm mindenkinek azt mondta, hogy minden a legnagyobb rendben van és húzta halasztotta a vizsgálatokat, új időpontot kért. Olyan mintha rettegne attól, hogy a lánya nem tökéletes, pedig az orvosok szerint fejlesztéssel még mindent rendbe lehet hozni, tehát nem olyan nagy a baj, csak valószínűleg hosszab időbe kerül, mintha már előbb nekiálltak volna.
A szüleimmel sem találkozott gyakrabban mint velem, sőt, ők eddig csak 2* látták a kicsit mikor megszületett és karácsonykor. Az én gyerkőceimre se voltak kíváncsiak, amíg picik voltak, azt mondták nekik elegük volt a sírásból és az unokáknál megtehetik, hogy ezt a részt kihagyják.
A férje meg volt nyugodva, hogy minden rendben van, a tesóm azt mondta neki és a lányán kívül nem volt gyerek a közelében.
A sógorom szüleiről nem túl sokat tudok, de akkor költöztek külföldre a másik fiukhoz, mikor a tesómék beköltöztek a házukba. Nem tudom mennyit látták, látták-e eddig a kicsit, de most visszaköltöztek, hogy segítsenek.
A nővéred jogosan haragszik rád... de csak ha azt nézzük, hogy ledöntötted az ő tökéletes kis világát.
Vannak ilyen emberek, valószínűleg a nővéred nem teljesen százas - már bocsánat.
Az én anyám is ilyen volt, apám halála után súlyos depressziót kaptam, volt, hogy már én könyörögtem, hogy vigyen orvoshoz, de letudta annyival, hogy ő nem szült elmebeteg gyereket... Bár miután elköltöztem tőle, pár év alatt helyrejöttem, de ez már más történet :)
A szüleid azért haragudnak, mert a nővéred játssza az agyát, lehet, nekik már teljesen mást adagolt be.
A te hibád és ott hibáztál hogy a sógorodal te az anya háta mögött ilyesmiről tárgyaltál.
Nem vagy komplett nem is látod rendszeresen nem vagy orvos és képes vagy a sógort hülyiteni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!