Van aki nem jon ki a szuleivel, de megis boldog?
Ha elköltöztem boldog lettem (előtte sajnos nekem nem ment) De amiért válaszoltam az valójában az, hogy elköltözésem után fokozatosan, lassan és sok sok munkával normalizálódott olyannyira a szüleimmel a kapcsolatom, hogy kedélyesen el tudunk csevegni dolgokról. Igaz a témákat óvatosan megválogatva.
Nekem ez is kellett a teljes boldogsághoz. Ugyanis olyanok amilyenek, de zavart, hogy rossz a viszonyom velük.
Igen tudom, ha elmegyek egy par napnal tobbre, tok boldog meg kiegyensujozott vagyok, de itthon nehezen megy.
most mar viszonylag normalisan kijovunk, de olyan aron hogy nem lehetek teljesen onmagam.
Fontos a kerdesben, hogy otthon lako emberrol van szo.
Amugy 20f vagyok
Hat ez eleg bonyolult. Egyreszt eleg depis voltam, rendbe kellett raknom magam. Foleg ez volt amiert maradtam kb lenullaztam magam szemelyisegikeg, ertekrendileg hogy ujraepitsem oket.
Masreszt eddig nem tudtam mit tanuljak tovabb, jartam egy fel evet egyetemre de rajittem hogy nem erdekel. Most azt tanulok amit akarok egy okjs kepzesen, es ha vegeztem itt szerintem megyek mome-ra ahol koleszos akarok lenni. De bpn lakom fizetnem kell valoszinuleg erte es nem akarok valami nyomor munkat ehberert csinalni.
Amugy nyari szunetben szerintem kirandulok/csovezek majd par hetet/honapot
Apám levegőnek nézett, pletykákat terjesztet rólam, degradált az ismerősök előtt, ilyenek.
4 hónapig maradtam még, amíg összegyűlt az albérletre való.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!