Nektek nem nyűg már a folyamatos kapcsolattartás?

Én is szoktam így érezni mostanában sajnos, szégyellem is magam miatta.

Az a helyzet, hogy 4. hónapja új munkám van: rengeteget dolgozom (napi 10-12 órát az irodában, utána itthon, hétvégén, ünnepnapokon is bejárok, vagy itthon...) Szellemi, koncentrálós munka, eléggé kifáradok.

Emellett tanulok.

Így mindennel együtt egész egyszerűen általában se türelmem, se időm, se energiám a barátaimmal találkozni... Hívnak, hogy üljünk be munka után valahova, ami nekik kb. délután négy- fél öt, nekem az este nyolc lenne csak, de akkor meg már mennék haza fáradtan. Nem igazán értik meg.

Tudom, hogy így minden barátságom meg fog szűnni, de egyelőre nem tudok ellene tenni. :(

(Ma szabin vagyok, most én érnék rá, de ők meg nem, mivel ugye dolgoznak olyan 1-ig, aztán meg kb. mind utazik haza, messzire, a hosszú hétvégére.)

10-es !

Már elnézést, de akik ennyire önzőek a kommunikációban és úgy egyáltalán, azok nem barátok és jobb, ha lemorzsolódnak. Az igazi barátok nem ilyenek, figyelnek a másikra, törődnek vele....

ma 09:56

Nem fog barátok nélkül maradni, mert a barátok nem így viselkednek. Nekem vannak barátaim,és velük öröm is beszélgetni.

Kedves kérdező. Eleinte rám is megsértődtek, de őszinte leszek. Nem igazán érdekelt ez sem, sőt ! reméltem megsértődnek annyira, hogy ezentúl nem fognak lelki szemetesládának tartani. Sokáig a sértődés csak addig tartott amíg újra nem hívott, vagy írt. Ha ne adj isten bántott 1-2 megjegyzése akkor megírtam, hogy

"enyje, most velem akarsz beszélni, holott tegnap én voltam a sz*r és szemét???" Ilyenkor mentegetőztek, sé szépen illedelmesen újra elköszöntem.. Ma már meg sem sértődnek, mert rájöttek én nem hallgatom meg őket.. Sokáig tart mire eljut az ember idáig, de megéri

(9-es vagyok)

Beszéljétek meg a dolgokat. Tudod, néma gyereknek... ha este marad a barátnő, akkor nyugodtan tessékeld ki, mondván holnap reggel munka, nektek már le kell feküdni. A célozgatásnak semmi értelme.

Egyébként én is így voltam egy időben, nem érdekelt senki, nyűgnek éreztem a kapcsolattartást. A dolog eredménye: eljutottam odáig, hogy hetekig nem hívott fel senki! Na ez sem jó. Azóta úgy fogom fel a dolgot, hogy a kapcsolatok ápolása is egy feladat a sok közül. 2-4 hetente írok egy ímélt az ismerősöknek, rokonoknak, megérdeklődöm hogy vannak, írok pár sort magamról. Tulajdonképpen nem is olyan vészesen sok munka :)

Már én is leépítettem magam körül szinte minden kapcsolatot, egy idő után egyre kevésbé volt rá igényem, fárasztott, idegesített. Én tudom magamról hogy antiszociális vagyok, de szeretek egyedül lenni.

Elegem lett olyan barátnőből, aki évek óta folyamatosan síránkozott és ugyanazt ismételgette, olyan barátból, aki azt hitte, bármikor becsengethet, írogathat, hívogathat.

Egy barátnőmmel szoktam időnként találkozni, de már az is kezd idegesíteni, mert fél napot tölt el nálam, én addigra már figyelni sem tudok.

Úgyhogy szépen bezárkóztam magányomba, tudom hogy lesz idő, amikor ennek rossz vége lesz (már nem vagyok fiatal), de jelenleg nekem így jó, miért erőltetnék olyasmit, ami nincs ínyemre? A jövő meg majd lesz, ahogy lesz.