Nektek nem nyűg már a folyamatos kapcsolattartás?

De, megértelek, én is érzek így sokszor.

Én azért, mert a tesóim megbzhatatlanok, ők "ahogy esik, úgy puffan" típusok, és még elvárják, hogy mindenki alkalmazkodjon hozzájuk. Én inkább megtervezem a dolgaimat.

Nem beszélve arról, hogy csak akkor keresnek, ha kell nekik valami, érdekből...

Párom családja nekem olyan hüvős, nem érzem úgy magam, mint akit elfogadtak volna, ezért feszélyezett vagyok ha velük kell találkozni.

Csak a szüleimmel és a párommal érzem jól magam, ők érdekelnek.

Velük maximálisan önmagam lehetek. Nem fárasztanak le, nem kell nyalizni, ott szívből jön a kedvesség.

2. vagyok:

Jaj, az én anyósom is ugyanez.

Annyira látszik, hogy csak megkérdezi mi van velem, de valójában le se sz@rja.

Ha 2 mondatnál többet mondok, már oda se figyel.

De én hallgassam végig a fél órás monológjait, ahogy meséli mi hogyan volt 100 évvel ezelőtt.

Ezt kb. már 600x oda-vissza eljátszotta.

Minden barátnőmnek én voltam a lelki szemetesládája, jöttek, hogy rámzúdíthassák a problémáikat. Tanácsaimat vagy megfogadták vagy nem, a lényeg, hogy kibeszélhessék a dolgokat.

Na, azóta nem mondok én se senkinek semmit, csináljon amit akar. Ha panaszkodnak, elterelem a gondolataim.

Megfogadtam, aki nem figyel rám, arra én se fordítok figyelmet.

Én pár éve voltam így mint te. Ha kerestek, órákig beszéltek, én alig. Meguntam. Így ha skípe-on vagy facebookon rám írtak, és elkezdték a szöveget, egyszerűen mondtam vagy leírtam hogy "bocsi, de most tényleg nem érek rá, majd máskor beszélgetünk.. Addig is vigyázz magadra. puszi." Majd egyszerűen kinyomtam a beszélgetést vagy az írást. Mindig ezt csináltam, és ma is ezt csinálom. Ezzel azt értem el nagy örömömre, hogy nagyon kevesen írnak rám. A telefonnal mindig eljátszották hogy sms-t küldtek hogy hívjam őket, vagy csak megcsörgettek, és várták hogy visszahívjam őket. Régebben én bolond mindig visszacsörögtem, mert azt hittem fontos dolog miatt keresnek. De ma már ezt is megoldottam. Ha sms-t küldenek hogy hívj, visszaírok hogy "hívj ha fontos". Ha megcsörgetnek és rögtön leteszik várva hogy én telefonáljak, akkor várjanak. Ha fontos felhívnak, ha nem akkor minek telefonáljak?? Így megoldottam a másik gondot is. Egyre ritkábban csörög a telefonom is.

Esküvőt is megoldottuk. Nem sűrűn járunk esküvőre, de ha minket olyan valaki hívna meg akinek 10 éve nem láttuk egymást, annak az esküvőjére el se mennénk. Küldenék egy díszképeslapot amiben gratulálnánk és ennyi.

Bocs de szeritnem elég antiszociális a viselkedésed. Ezzel azt fogod elérni hogy egyedül maradsz ha ez nem zavar akkor nincs is ezzel gond. De alakulhat úgy az életed hogy szükséged lehet egy barátra, na akkor nem lesz neked ott senki. Az anyós ellen nem igazán tudsz mit tenni a család az család marad, legfeljebb a barátságok szünnek meg.

Egyébként mitől jött ez az érzés? Eddig nem igy volt? A barátok pl azért is vannak hogy meghallgassák a másik gondját baját.