Anyám miért nem veszi észre, hogy csak én segítek neki? Miért én vagyok a haszontalan?

Két felnőtt 23 éves bátyám, van akiket még mindig a szüleim tartanak el, plusz az utca lányát(Bátyám barátnője) is. Ezzel nem lenne gond, ha valamiben legalább segítenétek. Ez anyámat egyre jobban aggasztja és az összes gond rajtam zúdul le. Olyan rossz érzés... Pedig én tényleg próbálok mindenben segíteni. Ma is egész nap keményen dolgoztam az a három meg benn feküdt a nappaliban, és mégis anyám velem üvöltözött, hogy sose csinálok semmit... Pedig én tényleg segítek mindenben, de egyre nehezebb ezt elviselni... Megbeszélni nem tudom vele, mert nem hiszi el. Szóval ezt ne is írjátok légyszíves, mert lehetetlen. Persze, én sem vagyok tökéletes, kamasz vagyok, én is vissza beszélek, káromkodom, de nagyon szeretem a családomat, akármit is mondok róluk néha, de néha... Úgy érzem én csak a Box zsák vagyok, akin levezethetnek mindent. Pedig én mindig ott állok anyum mellet amikor baj van, és tényleg én vagyok az egyetlen aki vígasztalja amikor sír, mert annyira kiakad az egésztől. És én vagyok aki megvédi a bátyámat, mert ő képtelen magát apámmal szemben. Mindig kiállok a sógornőm mellett, pedig nem érdemli meg. És szeretem a másik bátyámat akárhányszor is mondja nekem, hogy gyűlöl... Az lenne a legjobb, ha anyum csak egy kicsit foglalkozna az én érzéseimmel is... Miért nem teszi?? Bocs, kicsit hosszúra sikeredet...