Szemétség, ha nem segítek a családnak, ill. az öcsémnek?

Annyi a helyzet, hogy eddig nagyon jól éltünk, volt pénzünk mindenre. Viszont lehet, hogy hamarosan apukámat kirúgják, és így egy nettó 200al biztos kevesebb pénzünk lesz havonta. Tehát majd spórolni kell mindenen.

Én most fejeztem be egy főiskolát, de szeretnék elkezdeni egy másik egyetemet, mert időközben rájöttem, hogy az érdekelne jobban. Az első suli állami volt (simán bekerültem államira a pontszámaimmal), a másodiknak viszont sajnos már csak fizetős lehet, és ugye ösztöndíj sincs. Mondták otthon, hogy ennek a költségét (kb. félévente 250.000) magamnak kell fizetnem, mert erre már nem lesz pénze a családnak, ha apukámat kirúgják. Mondom rendben, oké, elintézem valahogy.

Öcsém viszont jövőre fog érettségizni, és eddig nem tanult túl jól (lusta, a képességei jók), úgyhogy lehet majd csak fizetősre veszik fel a pontjai alapján. A család valószínűleg ezt sem tudná fizetni, úgyhogy szüleim azt mondták, hogy ha ez lesz, akkor nem mehetek második egyetemre, hanem dolgoznom kell, hogy öcsém is elvégezhessen legalább egy fősulit/egyetemet.

Én viszont egyetemre akarok menni (másodikra), mert engem az érdekel, nem pedig dolgozni. Öcsém pedig igazán tanulhatna, hogy felvegyél államira, vagy dolgozhatna, hogy legyen pénze költségtérítésesre. Most nyáron mikor én végig dolgozok, ő egésznap itthon tunyul, és hiába mondom neki, hogy keressen munkát, még a diákszervezethez sem hajlandó elmenni. Műszaki szakokra (amik öcsémet esetleg érdekelhetik) elég alacsony a ponthatár, de nagyon könnyű kibukni.

Úgyhogy vagy tanuljon és szerezze meg azt a kevéske pontot, ami oda kell, vagy dolgozzon. Most nem arról van szó, hogy nem akarom öcsémet segíteni, de elvárom, hogy akkor legalább tegyen is valamit érte.

Vegyék fel államira, és ígérem a tankönyveit kifizetem, az is kb. 30 félévente, bár remélem lesz annyi esze, hogy inkább fénymásolja őket.

Szerintetek igazam van?