Normális vagyok? Hogy adagoljam be ezt a családnak?

Egyetemről van szó, de mivel azon belül nem a tanrenddel vagy egyébel van bajom,hanem az emberekkel, inkább az emberi kapcsolatok rovatba illik.

Most kezdtem Romániában az orvosit. Azért ott, mert itthon közgázra jártam, aztán beláttam, hogy hiba volt, biosz,kémia érettségim nem volt, és gondoltam 20évesen már nem kellene több időt elvesztegetnem, főleg,hogy lány vagyok. Arról nem is beszélve, hogy lett volna már 1-2 fizetős félévem és az orvosin kb. 1 millió 1 fél év. Mivel volt egy ismerős, aki Romániában tanult így jött az ötlet,hogy oda menjek. Mehettem volna máshova is, de nem akartam a szüleim lehúzni, és gondoltam kibírok 6évet, aztán elmegyek. Gondoltam Románia anyagilag nem túl megterhelő. Magyar szakon vagyok, de ez is félig román, most kezdődött el az egyetem, de már utálom. Csontnélkül bejutottam, úgy volt lesz teljes magyar szak,annak is lőttek. Bekalkuláltam a nyelvtanulást is, de ilyen hülye órarend mellett esélytelen, nem az,hogy sok,szerintem szimplán hülyén van összeállítva, de ez a kisebbik gond. Szóval a tanulással nincs baj, ha elhasalok,az a román miatt lesz. A tanárok,ügyintézők szívől utálnak minket magyarokat. Az itteni magyarokra mondták,hogy milyen kedvesek,eddig az a véleményem,hogy előttem még kedvesebbek,mint a magyaországiak,hátam mögött meg aztán....

Olyanok miatt sírnak,hogy elképesztő, 90%fölött írtam felvételin, az egyik csaj 40%-ot írt és azt is úgy állította be,mintha valami hatalmas munka lenne. Persze vannak jó arcok, meg a város is szép, de valahogy az egésztől úgy,ahogy van hányingerem lett. Ráadásul nem alaptalan pletykák mondják azt, hogy direkt buktatnak, csak hogy utána fizesd a szép kis tandíjat. Úgy érzem ez az egész egy hatalmas baromság volt. Adhatnék időt magamnak,de lassan a hozzáállás miatt már azt is szégyellem,hogy ide járok. Előtte nem gondoltam volna, hogy ezt fogom érezni,mert akkor értelemszerűen nem megyek oda, mielőtt bárki is ezzel jönne. A szüleim vettek itt egy kicsi lakást nekem,hogy 6év alatt csak ne dobjunk ki annyi lakbért,mert azt utána el lehet adni. Viszont most azt tervezem bejelenteni nekik,hogy igen,orvos akarok lenni, de nem itt. Inkább kimegyek rokonokhoz külföldre, dolgozom 1-2évet, aztán felvételizek kint,akkor már a nyelvvel se lesz gond, de egy normálisabb országba. Elnézést,ha bárkit is megbántottam,nem állt szándékomban. Csak olyan hülyén érzem magam. Egyfelől sajnálom is a sok energiát ,na meg pénzt,és ha nagyon akarnám kihúznám itt, de valahogy úgy érzem ez nem éri meg,nem így és nem itt.