Hogy kezelitek, viselitek, ha egyik oldalról sincs család, csak te vagy meg a párod a gyerekeitekkel?
Egy viszonylag nagy családban voltam kisgyerek, több testver, unokatestvér, rokonok, de a szüleim válása után nagyon eldurvult a helyzet, apam lelépett, anyám kontrollmaniás, idegbeteg, bántalmazó szülővé vált, borzalmas gyerekkorom volt 5-6 éves korom utan. 18 évesen leléptem, aztán a kapcsolat is megszakadt idővel, mert tovabbra is csak a bántás ment, így nekem lényegében nulla kontaktom van a családdal évek óta. De előtte se tartottuk igazából a kapcsolatot, évi 1-2 kötelező ünnepben merült ki és ennyi.
A férjem családja sem százas, anyukája az egyetlen normális ember, apósom lassan leépül, es igazából nem jön ki senkivel a kötekedős természete miatt. A ferjem testvérenek komoly pszichéa problémái vannak, fél éve már látni se láttuk, nem is szívesen engednénk a gyerekek közelébe, ahogy viselkedik, amiket mond.
Szóval itt vagyunk ketten a férjemmel és igazából az ő idős szülein (akik nemigen lesznek sokáig már) kívül semmi rokonság. Nulla. A gyerekeinknek se egy nagynéni, nagybacsi, unokatestvér, senki. A szülinapokon, karácsonyokon is csak mi vagyunk.
Olyan nehéz ezt elfogadni, pláne, mert a környezetemre nem ez a jellemző. A szomszédaimnal pl.tök jök a családi kapcsolatok, folyton megy nyaron a családi bogracsozas, ivás, medencézés, zene, jó hangulat. Nagy szülinapok a gyerekekenk, most mennek karácsonyozni mins családilag. A barátnőim is. Rokonokkal járnak nyaralni csoportosan.
Mi meg itt vagyunk mindig egyedül, magunkban :/ Bánt, fáj, és úgy erzem, a gyerekeim ia sokat veszítenek ezzel.
válasza: válasza: válasza:
válasza:"nagyon hiányzik a plusz segítség a családból"
Elég szomorú, hogy csak ez jut eszedbe a családról, hogy milyen jó lenne, ha segítenének.
válasza: válasza: válasza:Nálunk még gyerek sincs, ketten vagyunk a párommal. Mindkettőnk apja egy rohadék volt, már egyik sem él, párom nem is ismerte a sajátját. Az édesanyáink aranyosak, velük jól megvagyunk, de messze laknak, átlagosan kb. kéthavonta látjuk őket. Nekem van egy nővérem, aki totálisan más, mint én, ezért nem igazán keresem a társaságát, mert erőszakos, akaratos. Páromék öten vannak testvérek, de a klasszikus testvéri szeretet egyikőjükben sincs meg a másik felé. Van, akivel egyáltalán nem beszélnek (alkoholista) és van, akivel kb. évente kétszer.
Mi azok vagyunk, akik el sem tudják képzelni, milyen a nagy család, a rendszeres összejövetelek. Legfeljebb filmen látunk ilyet, de vágyódni annyira nem vágyódunk rá. Lehet, hogy azért, mert a környezetünkben a legtöbb ilyen nagy családi sztori óriási képmutatás.
válasza:#6 Hogy a te szavaiddal éljek: kariajcsikát mi nem adunk egymásnak, nálunk összeül a család és jókat beszélgetünk, odafigyelünk egymásra.
De továbbra is azt gondolom, ha te csak azt hiányolod egy családból, hogy segítsenek neked, akkor valójában nem a szeretet hiányzik, hanem hogy a gyerekeidet rá tudd terhelni.
válasza: válasza:Mi szintén csak ketten vagyunk párommal, nincs és nem is lesz soha gyerek. Mindketten bántalmazó családból jöttünk, mindkettőnk szülei alkoholisták, mindkettőnk gyerek és fiatalkorát tönkretették (és persze a sebeket még felnőttként is cipeljük magunkkal), tehát hiába van család, senkivel sem vagyunk hajlandóak jópofizni meg érdekkapcsolatot fenntartani - mert nem felejtünk.
Ezért csak ketten vagyunk mi is, és egyáltalán nem zavar egyikünket sem. El tudjátok képzelni, milyen jó érzés ünnepekkor (a melóban lévő hosszú hajtás után, nálunk ilyenkor van szezon) kettesben pihenni ilyenkor, nem jön a nyakunkra anyós-após, nagyszülő, testvér stb.? Elárulom: megfizethetetlenül jó érzés. Nekem nincs senki másra szükségem a páromon kívül, sem karácsonykor, sem bármikor máskor.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!