Hiányzik a sógorom, sohasem lépek túl rajta? Bővebben lent.

Ő (is) vitt engem alsós koromban iskolába, az életem számtalan fontos részein jelen volt és mindig sokkal figyelmesebb volt velem szemben mint a saját családtagjaim. Fáj leírni, de nem köntörfalazok, tényleg így van. Talán ezért is érintett ilyen rosszul a hiánya.

Mikor a testvéremmel elváltak, én 18 éves voltam, de nem tudom biztosra csak körülbelülre. Azóta azokat a zenéket preferálom, amiket a tesóm szobájából hallottam kidörömbölni és amiket egy autóban hallottam / hallgattam a sógorommal. Persze akkoriban közel sem volt a sógorom, hiszen meg sem kérte a tesómat semmire (hahahaaa...)

De azok a zenék belém égtek, pedig semmi drámai nincsen bennük, de minden dallamuk egy elmúlt emlékként jutnak eszembe. Hiszen mikor ezeket meghallottam 5-15 éves voltam és tesóm a párjával volt együtt. A mostani párja (nagyon leegyszerűsítem a rá való jelzőt) nem kedves. Tesóm is kevésbé az, mondhatni, sokkal rosszabb, teljes metamorfózissal máshogy áll hozzám IS. Nem is terveztem átmenni senki minősítésébe, szidalmazásába, de az én életem (IS) sokkal rosszabb lett mióta a tesóm a másik férfihoz ment. Ennek ugye már 5 éve. Tesóméknak és volt sógoromnak is vannak friss gyerekeik...

Néha ittasan hosszas üzeneteket irkálok a tesóm volt férjének, de valami hihetetlenül kellemetlen dolgokkal megfűszerezve. Nem viccből teszem: heti legalább 2-3 alkalommal róla álmodom. Hogy újból összejönnek. Olyan érzés ez, mintha egy kisgyereknek az anyukája és az apukája újból egymásra találna. Bármi történik velem, elmesélem neki főzés közben, na de ő nem tud róla, csupán magamban dumálok és elmondom neki mit hogyan csinálok, és beszélgetek vele, persze ő nincsen ott, amitől kifejezetten hülyének érzem magamat.

Ettől az álomtól napközben sem szabadulok, folyton rám tör a gondolat, hogy az előző éjszakai álmom egy nagy nulla volt, és ha ők nem találnak egymásra, sosem leszek boldog. Mielőtt valakinek eszébe jutna: 3 éve élek boldog párkapcsolatban.

Hiába írtam neki, mint említettem, nem reagált rá. Direkt nem köszön, menekült a szüleim elől is már az előtt is, hogy én írtam volna neki. Gondolom bántotta anno őt is a dolog, hogy a tesóm mást választott.

1-2 alkalommal este megcsörgettem a telefonját, de nem igazán vette fel, fogalmazzunk úgy. Ezután nagyon sokszor írtam neki, de nem tiltott le engem sem Messengerről, sem Facebookról, pedig ott írtam neki.

Innen is gondolom, hogy a lelke mélyén nem haragszik rám mindezért, és neki sem éppen a legjobb, hogy így alakult. Tudom, hogy nem normális reakció részemről, de arról sem tehetek, hogy fél éjszakákat róla álmodok. Nem, nem szexuális célzattal, sőt, undorodnék is tőle olyan formában.

Hogyan felejtsem el?