Megtűrt ember vagyok csak ugye?

Nem is tudom hogy konkrét választ várok vagy inkább csak panasz.

Nekem nincs családom sajnos, egyke gyerek vagyok. A szüleim még gyerekkoromban meghaltak.

A nagyszuleimmel éltem de mindig olyan hidegek voltak velem.

Mikor megismertem a ferjem úgy megorultem, mert nála olyan jó összetartó család van. Azt éreztem hogy én is szívesen lennék ennek a része.

De valahogy nem igy alakult. Anyósommal és a férjem hugacal is próbáltam kapcsolatot kialakítani de nem sikerült. Úgy érzem hogy megturnek, nem bunkok meg semmi de nem is szeretnek.

Többször hívtuk meg a férjem hugat és a társát hozzánk ebédre de ők minket soha. Közben a társa csaladjat többször meghivjak.

Anyosommal se olyan a kapcsolatom. Én mindig sok mindent kerdeztem tőle, tanácsokat is, érdeklődtem felole. Ezt fordítva soha. Ajandeknal is én mindig ugy figyeltem hogy olyat adjak ami a masikst erdekli. Sajnos vissza olyanokat kapok amiket annak ad az ember akit nem ismer(tusfürdő, bogre, agybemu, konyharuha ilyenek.

Nem tudom tovább ragozni. Tudom hogy önbizalomhiányom is van, megfelelesi kenyszerem. De másban biztam és reméltem , hogy én is egy összetartó család tagja lehetek ahol szeretnek és figyelnek rám.