Van olyan köztetek, aki annyira megutálta a családját, hogy idegenek között jobban tud funkcionálni?

Jelen. Velem pont ez történt. Azóta találtam magamnak egy új családot, van férjem, barátnőim, a kollégáim is úgy érzem, kedvelnek, tehát nem igaz, hogy nem vagyok szerethető. Hogy jó ember vagyok e a hibáimmal együtt is, abban csak szeretnék bízni. Sajnos nagyon nehéz olyan családi háttérrel élni, amilyen nekem volt... Életem végéig küzdeni fogok a lelkemmel emiatt...

Idegenek között mindig jobban funkcionáltam de ehhez nem kellett megutálni a családomat. Szimplán nem illünk össze, idegenekként éltünk együtt amíg muszáj volt. Rokonokat nem választ az ember, szerencsére saját családot már igen.

#3. Dehogynem, folyamatos balhé volt anyám és apám, valamint anyám és köztem. Én leléptem, ők meg azóta is balhéznak egymással.

Van úgy hogy valaki pont a családjával nem jön ki, például én. Nem is nagyon érdekelnek.

A férjem. Nem állítom, hogy utálta a családját, de egyáltalán nem kötődött hozzájuk, a kapcsolattartás minimális volt. Ennek persze megvolt az oka.