Mamát gondozzuk, tesómat hogyan lehetne kicsit leállitani?

Felváltva járunk hozzá és intézünk mindent. Ez miatt együttműködünk eddog rendben is lenne.

De tesóm mintha állandóan számonkérne, ugráltatna pattogna rajtam, hogy akkor elhoztad ezt vagy azt, bevitted ezt, intézted azt, nem?, ezt nem jól csináltad, azt amúgy kellett volna. Az oké.

(Miközben amit csak tudok megteszek, hisz rokon, családtag, és a legjobbat akarom én is.)

De már egyben van a gyomrom ha tesóm ír. Mintha folyamatosan reckíroztatna, meg kicsavarná arra mintha hanyag nemtörődöm lennék.

Persze ha ez miatt szólnék, letagadná hogy ő nem számonkér csak érdeklődik.

Pedig annak minden esetben éle van. Nem egyszer listáztatja is mit intézek.

Rosszabb, mint vmi gestapo.

Teljesen megmérgezi a gondozást vagy azt bennem hogy jóérzéssel tudjak segíteni, tenni.

Más témában meg szinte szóba se áll velem. Nem lelkizünk, messze él, jól él, egyebekben le vagyok ejtve. Szülinapkor fel se köszönt, csak másnap 2 szóval meg ilyen.

Olyan így mintha megkeserítené az életem. És nem tudom mit tegyek.