Van rajtam kívül valaki, aki nem bírja egy napnál tovább a férje családjával? Hogy kezelitek az ebből fakadó konfliktusokat?

Már a gondolatot se bírom ki, hogy egy álló napig másik generációval legyek.

Nem vagyok ovis már, a korombeliek vagy kicsit fiatalabbak társaságában akarok lenni, vagy egyedül.

Kemény vagy, hogy ezt eddig is bírtad. Nálunk szerencsére nincs gyerek a családban, de elég volt anyósból is fél óra.

Muszáj beszélj a férjeddel, mert ez őt is érinti. Kompromisszum kellene. Semmi ott alvás, csak gyors ebéd, vagy maradjon ő, te meg a te családoddal. Vagy egyebek, de el kell neki mondanod, hogy ez így nem pálya.

Én csak szimplán mondtam, hogy dolgom van. Határidős munka, vagy tanulnom kell közelgő vizsgák miatt, vagy anyumék szerveztek most összejövetelt és hozzájuk vagyok hivatalos.

Vagy karácsonyra wellness-t kaptam ajándékba, emiatt a férjemmel a karácsonyt pont nem tudjuk anyósékkal tölteni, de utána olyan nagyon szívesen meglátogatunk mindenkit a két ünnep közt 1-1 rövidebb látogatás erejéig stb.

A következménye csak annyi lett, hogy elkönyveltek magamnak valónak és, hogy mi egymással töltjük a karácsony estéjét, és utána van a karis látogatás csak. :)

Természetesen olyankor a férjed famíliájáról szól a “dolog”.

Egyévben egyszer-kétszer ki lehet bírni.

És igen, ahol gyerekek vannak, ott alkalmazkodni kell hozzájuk, ők játszanak, egyebek, alszanak, stb.

Ez így normális.

Szegény férjed.

“ottalvós történetek szoktak lenni, mert mi mashol élünk, mint a családja. Több összeveszésünk is volt emiatt, most utoljára pl karácsonykor.”

Elég gusztustalan, hogy ebből hisztit csinálsz.

És mellőzve érzed magad? Hát nem te vagy a középpontban.

Akkor légy aktív, segíts, beszélgess más témákról.

Nyilván nem fognak tudományos értekezést tartani. Az életükről beszélnek, hogy alakul, nőnek a gyerekek, stb.

Ez a normális.

Én se bírnám. Nem tudjátok megoldani hogy te ne menj vagy máshol aludjatok?

Meg kéne érteniük hogy ez neked nem megfelelő közeg.