Volt ebből családi konfliktusotok?

Gyerekkoromban elvárás volt a kitűnő, mindig lebasztak a 4,5-ért, hogy menne ez nekem ennél jobban is. Ismerős a hangulat.

A gyerekemnél nincsenek ilyen elvárások, az iskolát átlépendő akadálynak látja, de hatodiktól kitalálta, hogy jó tanuló lesz, azóta jól tanul. Mi csak örülünk hogy ilyen, de semmi elvárás nincs felé. Ez lehet a titok, nem nyomasztja semmi.

Évvégén és év közben is: "kitűnő is lehetnél, ha kicsit többet tanulnál".

Olyan szülő mondogatta, aki nem tanult, éppen csak átcsúszott mindenből, kivéve egy kedvenc tárgyát.

Így azt érte el, hogy azt gondoltam csak nagyon jó tanulók mennek egyetemre, később döbbentem rá, hogy az osztályunk közepeseinek már van diplomája én meg szerénykedek egy szar helyen a 4-es érettségimmel.

Én is mindig kaptam könyvet, aminek nagyon örültek a szüleim, de ha nem kaptam volna, akkor sem lettek volna kiakadva. Ők inkább a jegyekre voltak ráfeszülve, ami persze nagyon erősen összefügg, de ők egész évben nyomasztottak, ha 3-ast vittem haza, kb világvége volt, de a ballagásokon, évzárókon nem volt semmi (illetve anyám és nagyanyám kerülgette egymást, mert 6 éves korom óta nem beszélnek...). Amúgy velem kevésbé üvöltöttek és sose vertek, cserébe nagyon durva lelki terrort alkalmaztak. Nekem is az volt az elképzelésem, hogy a gimis osztályból csak azok mennek egyetemre, akik 4-5 között voltak végig, ehhez képest a 90% továbbtanult, nem is rossz helyeken és egy évvel hamarabb lett a társaság felének diplomája, mint nekem...

Off, de durva, hogy ennyi ex stréber tölti a szabadidejét a gyakorin