Hány évesen költöztetek először külön a szüleitektől?

32

A szüleim házassága nem volt jó. Apám többször bántalmazta anyámat, aki nem tudott tőle megszabadulni a lakhatási nehézségek miatt, mert házrészben laktunk. Ahogyan nőttem feltűnt, hogy apám tart tőlem, így a verekedés átment inkább mentális bántalmazásba. Szerettem volna függetlenedni, és saját ingatlant, de komolyabban nem mertem belemenni. A családi állapot miatt a kapcsolatomban is húztam határokat, mert szégyelltem azt, ami körülöttem történik.

22 évesen sikerült szakmát szereznem, s mivel szegényebb megyében lakom így majdnem egy év kellett mire tartósan eltudtam helyezkedni, s azóta folyamatosan dolgozom. A gyermekkori traumák és a gyermekek utáni felelősség miatt már a húszas éveim előtt tudtam, hogy nem szeretnék gyereket, mert félnék attól, hogy nem tudnám eltartani vagy olyannak jönnék össze, akivel hasonló kapcsolati drámákon mennék keresztül. Így a párkapcsolati esélyeim is jelentősen lecsökkentek, de ez az álláspontom nem változott.

Jött anyám részéről egy válás hirtelen, új kapcsolat, amikor nekem anyagi gondjaim voltak épp otthon keletkezett viharkár miatt. Ugyan láttam nem tudatos döntések sorozatát, de nagyon kiborított, így megfogadtam, ha lesz lehetőségem változtatok. Akkor ismertem meg valakit, akihez többször felmentem pár napra a fővárosba, s egy beszélgetés alkalmával szóba került mi lenne, ha összeköltöznénk, ha már jóban vagyunk. Belementem, de előtte összeszedtem magam, s pénzt is tettem félre.

Négy évig laktam fent, s két lakótársam volt. Mindkettő elég önfejű, akikkel nem tudtam kommunikálni. Az igazság kimondása meg felért egy mentális atomtámadással. A pénzemet feléltem, s elszálltak az árak, így végül visszaköltözés mellett kellett döntenem. A különélés jót tett a kapcsolatnak, mert lett privát szférám, illetve idehaza is rájöttek, hogy értékelni kell egy olyan embert, akinek hétköznapi szórakozási vannak káros szenvedélyektől mentesen.

Érzelmileg próbálom magam összeszedni, ami annak ellenére nehéz, hogy van munkám, s a karácsonyi juttatások miatt is több lett az egyenlegem, de nehéz azt elfelejteni, hogy a kaució egy részét kaptam vissza, valamint volt rá példa, hogy meg is loptak úgy, hogy odafigyeltem mit hová teszek. Szinte újévi fogadalmam, hogy nem beszélek senkinek anyagi helyzetemről, s magamat teszem előre, hogy ha bármi történik, akkor ha lesz bukás, akkor az egy felszínes esés legyen, s ne súlyos sérüléssel járó mentális törés.

Egyébiránt lakhatás kivételével teljesen független vagyok, mert nem engedem, hogy helyettem intézkedjenek, vagy cselekedjenek, vásároljanak, fizessenek.

36/F

22 évesen

Az akkori barátommal

költöztem össze albérletbe.

Ami utólag bele gondolva

egy elhamarkodott és

rossz döntés volt.

19 évesen gimi után jöttem ide Angliába a párommal (mostmár a férjem). Az elején kicsit fura volt, de pár hónap után hozzászoktam és rájöttem, hogy ez volt életem legjobb döntése, mert olyan dolgokat valósítottam meg (munka téren), amit Mo.-n biztos, hogy nem sikerült volna ilyen fiatalon.

23/N

Kollegiumban 27 eves korpmig voltam amig diak voltam..

Szoval 27