Miért nem tudják elfogadni, hogy nincs szükségem jelenleg párkapcsolatra, és nem szeretnék gyereket sem?
Akárhányszor beszélek bármilyen rokonnal, vagy idősebb ismerőssel (sőt, néha még idegenektől is kapok sajnálkozó pillantást, ha szóba kerül a téma), mindig oda lyukadunk ki, hogy milyen szomorú hogy nekem nincs férjem/gyerekem. Persze ezt a legtöbben nem ilyen nyersen tálalják, hanem finoman puhatolóznak, hogy "na és találkozgatsz most valakivel?", vagy jön a klasszikus "nekem a te korodban már két gyerekem volt" komment. Annyira elegem van már ebből, mert teljesen őszintén nagyon szeretem az életem, olyan munkám van amit akár ingyen is csinálnék, marad idő hobbikra, barátokkal is tudok programot szervezni vagy kirándulni, nem érzem azt, hogy magányos lennék, vagy hogy valami hiányzik az életemből.
Volt eddig több párkapcsolatom is, a legutóbbi párommal együtt is laktunk két évig, de őszintén szólva a kezdeti pár hónapot leszámítva egy idő után mindig több nyűggel járt kapcsolatban lenni, mint amennyi pozitívumot adott. Már lassan egy éve vagyok egyedül, úgy érzem sokat fejlődtem ezidő alatt, és így átgondolva soha nem voltam még ennyire boldog, ezért nem is szeretném sürgetni a pártalálást. Gyereket sem akartam soha, és ahogy idősödöm csak egyre jobban erősödik bennem ez az érzés. Egy gyerekhez az egész életemet fel kellene adnom, és nem hiszem, hogy erre bármikor is készen fogok állni. Nem érzem azt hogy jó anya lennék, az én anyám sem volt az, nincs pozitív példakép az életemben, akiről mintát vehetnék. A gyerekekkel soha nem tudtam normálisan viselkedni, mindig feszengek a közelükben, szívesen vigyázok barátnők gyerekeire ha kell, de nagyon hamar lefárasztanak, el sem tudnám képzelni hogy 0-24-ben foglalkozzak a sajátjaimmal. Ehhez nagyon nagy önfeláldozás és szeretet kellene, amit én nem érzem úgy, hogy meg tudnék adni. A "ki fog rólam gondoskodni ha idős leszek" kérdésre meg szimplán az a válaszom, hogy ha lennének gyerekeim, akkor sem szeretném és nem is várnám el, hogy a saját életüket feladva gondoskodjanak rólam.
Ezt már milliószor átgondoltam, és mindig oda lyukasok ki, hogy a munkámban és a hobbijaimban tudok kiteljesedni, nem tudnám magam családanyaként elképzelni, az a fajta élet mindig is nagyon távol állt tőlem. Amivel szerintem nem is lenne gond, az egyetlen ami zavarni szokott az mások véleménye erről a fajta életről, mindenki vagy biztat arra hogy párt találjak, vagy sajnál amiért "magányosan" élek. A rokoni összejöveteleket is próbálom minél inkább kerülni, mert már nagyon elegem van belőle, hogy csak az a téma hogy kinek a gyereke épp milyen korszakát éli, én meg bármiről kezdenek mesélni, mindig ugyanoda vezet minden beszélgetés, hogy na és van-e már valakim. De az a baj hogy még ha a rokonokat kerülöm is, ez a beszélgetés újra és újra előkerül, a szüleimen és a barátaimon kívül szinte mindenki sajnálni szokott amiért nincs családom. Tényleg ennyire szörnyű lenne? Egyszerűen nem értem, szeretem a munkám, van időm és pénzem is amit magamra arra tudok költeni, magányosnak sem érzem magam, őszintén szólva tökéletesnek érzem az életem jelenleg.
válasza:"egyetlen ami zavarni szokott az mások véleménye erről a fajta életről"
Hát igen, ez látszik.
Ahogy látom, az egész irományod e köré épül.
Csak az első bekezdést akartam elolvasni, de a válaszok miatt végig olvastam. Megántam.
Már az első bekezdésből is tényszerűen látszik, hogy minden jó nálad, leszámítva, hogy foglalkozol másoknak e nézetével.
Nem nem tudják elfogadni, hanem nem képviseled önmagad. Nagyszerű, hogy van ennyi önismereted, belátásod, és még az életed is remek ahogy van. Viszont az, hogy ezt érdemben kikommunikáld, már nem kivitelezhető számodra. Eredetileg azért van ez, mert a nálad többször ennyire öntudatlan társaink, akik csak hírből ismerik a gondolkodás fogalmát, egész életükben azt kapták, hogy az életben semmi sincs, és hajszolni kell a beteljesedést, ami annyit tesz, hogy van családod, és jól keresel. Ha te képtelen vagy a saját álláspontodat képviselni, az nem az ő hiányosságuk. Nekem nem 1, nem 2 ilyen kapcsolatom volt és van, és nagyon remekül meg tudtam értetni magam velük, pedig az én esetem sokkal extrémebb, mint simán "nem akarok gyereket és jól vagyok kapcsolat nélkül", még is a legegyszerűbb kis nagypapa is felfogta a lényeget, hogy én más vagyok és máshogy élek, mások az értékeim, nekem más jó. Nem kell atomfizikusnak lenni, hogy ezt alap szinten felfogja valaki, és ahhoz sem, hogy te ezt megértesd másokkal.
Elég egyértelmű is a probléma, hisz egy fél könyvet ide írtál, mintha nekünk is meg kéne magyaráznod. Nem kell. Nekik sem kell. Azt kell, hogy neked jó, nem azt, hogy mennyire idegesítő. Miért idegesítő? De komolyan. kérdezd meg magadtól, hogy valójában mit veszítesz, amiért ezt folyton kérdezgetik? Semmit sem. Sőt lehetőséget nyersz arra, hogy tapasztald magad, mint saját értékeit tudatosan átadni akaró egyén.
A válaszokat, amik jöttek eddig, nem is méltatom rendes reakcióval. Értem én, hogy az önismeretről még csak hírből sem hallottatok, pl 1#-es válaszoló, de, hogy ennyire félre elemezzél egy kérdést, azért az kemény. A frusztráltságot, hogy mások kvázi nem hagyják élni a kérdezőt, a nyomorúság saját magának való kimagyarázására féle elemezni.., nos ehhez már nagyon erősen átlag alatti pszichológiai tudás kell, pedig az átlag embernek nagyon közelít a nullához az efféle tudása.
Még magatokat sem ismeritek, de úgy beszéltek, mintha minden egyes ember olyan lenne, mint ti. Nos nem. Csak ti vagytok olyanok, mint ti.
8#, leszarjuk, mi az érzésed. :D Nem az érzéseidről, meg a defektes intuíciódról szólt a kérdés, hanem a kérdező környezetében lévő ostobaságról és kényszerről a saját értékeik másokra való ráerőltetésében.
Még csak annyit mondanék a nagyon mélységes, fejlett személyiségű válaszolóknak, hogy nem mindenki olyan papírlap vastagságú komplex személyiséggel bír, mint ti, akik, mint ösztönlényeknek, elsöpörhetetlen alapszükségletük a szex. A szex annak fontos, aki nem ismeri az élet igazi értékeit. Én ezt férfiként, nagy libidóval írom, aki visszautasítja a szexkapcsolatokat, mert túl üresek számára.
Még hogy szextárs.. Tiszta spirituális óvoda itt pár álla.., mármint ember.
válasza:Nem mennék a, közelükbe, hanyagolnám az ilyen rokonokkal a kapcsolatot, családi összejöveteleket sosem értettem.
Keress olyan barátokat, akik hasonlóak, ilyen társaságot kell kialakítani, nem ilyesmire pazarolni az idődet!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!