Miért mondják, hogy gazdag vagyok amikor én nem is?

Barátnőm örökölt. Előtte olyan szegény volt mint én. Most lett egy 100 m2-es 98-ban épült háza, egy balatoni nyaralója és vett magának egy új Kia terepjárót. Panel albérletben voltunk összeköltözve, most átmentünk a házba, amit én újítok fel a saját kezemmel ha már albérletet nem kell fizetnem. A barátnőm új autójával járunk, előtte nem volt kocsink. Én ragaszkodom ahhoz, hogy nem vezetem azt az autót, mert nem tettem le annyit az asztalra, hogy jogom legyen ilyen autó volánja mögé ülni. Így is eléggé szégyellem magam, hogy más házában lakok ingyen meg, hogy a Balatonon is hétvégéket voltunk, de ott is én fogok felújítani majd, amúgy mindenhol nyírom a füvet, szerelek, próbálok tenni ha már úgymond ingyenélő vagyok.

Ehhez képest a családtagjaim azt beszélik, hogy nekem luxusházam van, luxusnyaralóm és luxusautóm. Testvérem veszett össze velem, hogy nekem semmi jogom ilyen autóban feszíteni, mert én egy senki vagyok aki nem tudja honnan jött.

Hiába mondom nekik hogy mi van, az ő szemükben én egy jogtalan milliomos vagyok. Mit tudnék még tenni, hogy ne beszéljék ezt? Ha bérleti díjat fizetnék inkább és ezt megmondanám nekik? Vagy ne üljek be abba az autóba inkább? Szerintetek is túlzásba vagyok esve és játszom az eszem jogtalanul?