Más is érzi úgy rokoni látogatáskor, hogy egyszerűen ég és föld vagyunk, ha nem lennénk rokonok, talán nem is találkoznánk? Stressz az egész ünnepi pofavizit.

Vagy csak én vagyok nagyon antiszoc és nekem kellene feloldódni bármilyen társaságban?

Nincs semmi konkrét negatív, de csak vagyok, pár kötelező kérdés váltáson kívül nemigen beszélgetünk, baromi kényelmetlen az egész nap. Közben meg elvárják, hisz ezer éve, minden eseményen együtt vagyunk, egyedüli rokonok nekem.

Szorongok előre, szorongok ott, úgy érzem kilógok.

Próbáltam azt is, hogy nem megyek, de akkor még jobban emésztett a dolog, ők is kerdezgették, de hát miért nem megyek, a gyerekek szülinapjait nehogy már kihagyjam karácsonykor már csak elmegyek.

Néha néha valahogy jól sikerül, felszabadult vagyok, vagy ők is nyitnak felém.

De a mait pl úgy éltem meg, hogy bárcsak megnyílna a föld és ne kelljen ott lennem.