Jogos, hogy így érzek?

🤔 Értem. Tehát mikor felhívom a figyelmed, hogy zagyva fos amit leírtál, sok helyen nem értelmes, akkor be vagy gyógyszerezve..

Ha javaslom írd le mikor nem vagy beállva a gyógyszertől, akkor hirtelen megy a fogalmazás, és kikéred magadnak.

Értem, értem. 🤷‍♀️ Menthetetlen vagy. Kezdem érteni az ok, okozatot.

Édesanyám 16 évesen egy nagyon nagyon komoly motorbalesetet szenvedett.

Szinte a gerince az egyetlen ami nem tört. A bal lábszára felén nem maradt hús. Ha nincs az akkori katona orvos, amputálták volna a lábát. Ez miatt a bal lába ma már több mint 5 cm rövidebb. A medencéje, a méhe több helyen sérült, eltört a válla, mindenhol csavarok tartották, bőrátültetések stb stb. Nagyon nagyon hosszú ideig volt kórházban.

Az orvos azt mondta soha nem lehet gyermeke, még is 2 évvel a baleset után megszülte nővéremet, majd engem.

Édesanyám végig dolgozta az egész életét kemény fizikai munkával, annak ellenére, hogy rokkant, és leszázalékolt 20 éves kora óta. Mert nem adta fel soha, és nem sajnáltatta magát. Nem másokra apellált.

Én magam is rengeteg fizikai fájdalmon vagyok túl, több műtéten, baleseten, bélgyulladásos vagyok, ami pokoli fájdalommal jár. Nagyvalószínűséggel sztomazsákom lesz egyszer.

🤷‍♀️

Még sem fulladok bele a önsajnálkozásba, hanem megyek előre.

Abból építkezem ami van.

Ne hidd azt, hogy rajtad kívűl másnak nem volt rossz gyermekkora, nincsenek fájdalmai, nem élt meg nálad is rosszabb dolgokat.

Az önsajnálattal nem mész előrébb.

Van ismerősöm aki nyitott hátgerinccel született, világéletében tolószékes volt. Sorban dönti meg az álmait, versenytáncolt, úszni tanul, dolgozik mert tesz érte.