Ez nem egy érthető, és korrekt magyarázat?
27 éves férfi vagyok, egyedül élek, a napjaim abból állnak, hogy dolgozni és edzeni járok, 2-3 hetente pedig a szűk baráti körömmel szórakozunk.
A testvéreim, unoktestvéreim mind mostanában vállalnak vagy vállaltak gyereket, eközben én egy tartós kapcsolatot sem tudok kialakítani évek óta.
Főleg a nagybátyám, és a nagynéném zaklat azzal, hogy nekem mikor lesz valakim, mikor lesz gyerek, meg hogy most már kéne.
Kedvelem őket, jó a kapcsoaltom velük, havonta 1-2 alkalommal találkozunk, de midnig rákérdez valamelyikük, és ez nagyon idegesít.
Tudom, hogy kicsit félnek attól is, hogy meleg vagyok, mert elég konzervatívak.
Pár hónapja mondtam nekik, hogy nem kell mindig megkérdezni mert idegesítő, és úgy gondolom hogy még nem vagyok elkésve sem, ha lenne párom lehet, hogy akkor is kivárnék a 30-as éveimig, de ezt majd úgyis az élet határozza meg, nem gondolkozok előre.
Azzal pedig, hogy folyamatosan megkérdezik csak "társadalmi nyomást" gyakorolnak rám, ami feszülté tesz, és csak azért nem fogok gyereket vállalni, hogy megfeleljek a társadalomnak.
Nagyjából ezt mondtam el, így ahogy leírtam.
Természetesen nem értették meg.
Nem akarom megszakítani velük a kapcsoltot, mert tudom hogy úgyis mindenki ezzel jön, de sokkal jobb ennél a kapcsolatunk, sokat segítettek nekem fitalabb koromban is minden formában, szóval ezt a lépést soha nem fogom meghozni irányukba.
Nem tudom, de gondolom nem egyedül vagyok hasonló problémával.
Sikerült már bárkinek ezt a nagy kérdést valahogy megoldania?Ha igen, akkor hogyan?
(!!!)Innentől megválaszolható a kérdés, idáig tartott a lényeg, aki nem szeretné nem kell tovább olvasnia.(!!!)
Ha valaki kicsit mélyebben érdekelne, hogy mi zajlik bennem az még elolvashatja ezt a részt, de ha nem olvassa senki az sem érdekel, jól esik leírni, mivel nem nagyon szoktam ezen gondolataimat másokkal megosztani.
A teljes igazság az, hogy én egy nagyon érzékeny lelkű ember vagyok, de ezt sosem mutatom ki, szerintem ők sem tudják, hogy ennyire érzékeny vagyok, szinte betegesen már, én magam úgy gondolom hogy ez nem normális kategória, ezért szégyellem is.
Nem vagyok egy 10/10-es férfi, de szerencsére bűn ronda sem, találhatnék valakit. De zárkózott vagyok, nehezen nyitok, nehezen ismerekedem. (férfiakkal is nehezen barátkozok, nők felé pedig még nehezebben nyitok - sőt tulajdonképpen nem is szoktam-.)
Annyira jól nem nézek ki, hogy a nők nyissanak felém, én pedig félek tőlük.
Egész pontosan az érzelmi csalódásoktól félek, volt ilyenben részem és ezért csak még zárkózottabb lettem.
Annyira, hogy én azt gondolom soha nem lesz se feleségem, se gyereke(i)m, pedig nem vagyok ellene, szeretnék is, de nem teszek ezért semmit.
Biztosan sokkal boldogabb ember lennék ha lenne saját családom.
Na de ez csak valami csoda folytán következhet ez be az gyakorlati hozzáálásommal.
Korábbi kapcsolataim, és barátnőm voltak, de mindegyikük csak osztály és iskolatársak közül kerültek ki, hosszas személyes ismeredség után.
Nekem erre szükségem van.
Most kizárólag férfiak között dolgozok, illetve idősebb nők vannak az irodában, nem az én korosztályom.
A szórakozás mindig ugyan azzal a baráti körrel történik, magyarul nem ismerkedek.
A tinder és társai kizárva, kipróbáltam, 2-3 nap elég volt.
Ez lenne a valódi magyarázatom, de ezt kizárt, hogy ők megértenék, és nem is akarom elmondani nekik, mert számomra ez túl bizalmas, és tudom hogy nem vennék komolyan ami egyrészt rosszul esne, másrészt meg nincs is értelme ezt elmondani nekik.
válasza:Megnondod h nem akarsz gyerekez és lehet nem is fogsz akarni!
A nőkkel meg úgy vagy, h alkalmi mer erre van időd és kész.
válasza:"Nem tudom, de gondolom nem egyedül vagyok hasonló problémával."
Biztos lehetsz benne, hogy vannak még több százmillióan, akiket ugyanezzel piszkálnak. Túlélik. Te is túl fogod élni.
Ha ennyire szívedre veszed, hogy ki mit gondol arról, hogy hogyan élsz, egész életedben ez lesz: ha már lesz valakid, akkor az lesz a kérdés, hogy és mikor lesz gyerek, ha már lesz gyerek, azzal jönnek majd, hogy mikor lesz még egy, ha már unokád is lesz, az lesz a kérdés, hogy mikor jön a következő, stb. Meg kell tanulni elengedni a füled mellett. Ha meg akarod tartani velük az egyébként jó viszonyt, akkor főleg. Egyszerűen tereld el a szót másvalamire. (Ha idegesítő akarsz lenni te is, mindig ugyanarra a valamire, valami olyanra, amiről tudod, hogy az meg nekik kellemetlen. ;-) De csak finoman, viccesen, nehogy tényleg megsértődjenek. :) )
válasza:"Korábbi kapcsolataim, és barátnőm voltak, de mindegyikük csak osztály és iskolatársak közül kerültek ki, hosszas személyes ismeredség után."
Máshogy nem is érdemes, csak olyannal, akit már nagyjából ismersz, másképp nagyon kockázatos. Ne sürgesd magad, de azért járj nyitott szemmel. ;-)
"Ez lenne a valódi magyarázatom, de ezt kizárt, hogy ők megértenék, és nem is akarom elmondani nekik, mert számomra ez túl bizalmas, és tudom hogy nem vennék komolyan ami egyrészt rosszul esne, másrészt meg nincs is értelme ezt elmondani nekik."
Találj ki valami rövid, tömör terelő mondatot, és azt dobd be mindig, amikor előveszik a témát:
"Majd ha eljön az ideje." Vagy max. annyit tegyél csak hozzá, hogy "Nem arra gyúrok, hogy tovább rontsam a válási statisztikákat."
Kész. Ennyi. Többet egyszerűen ne legyél hajlandó mondani. Akkor egy idő után pont elég unalmas lesz a téma ahhoz, hogy leszálljanak róla.
válasza: válasza:Apám 34 évesen lett apa. Anyám akkor 25 körül vált anyává. Azért nem vagyok benne biztos, mert azt sem tudom pontosan, mennyi idős, ugyanis az anyaság néhány éven belül kiderült, hogy nem sikerül neki. Nem volt rákényszerítve, hogy szüljön. Apám azért lett apa, mindamellett, hogy anyám úgy döntött, hogy akkor legyen, vállalják, közösen, mert úgy érezte, megérett az apaságra.
Nem vagy elkésve semmivel. Nem azért lesz párod, hogy gyereked legyen. Ő a társad lesz, akivel ha úgy döntötök, hogy jöhet a baba, akkor vállaljátok, ha sikerül. Ilyen személyt nem az első bokorban találsz. Nem egyszerű. Ha a rokonságban másnak sikerült, csüngjenek rajtuk, örüljenek nekik. Én a helyedben, nem érdekel, milyen bunkón hangzik vagy sem, megmondanám, hogy akkor lesz párom, amikor szólok. Aztán akkor lesz gyerek, amikor szólok. Nem előbb, nem később. Lesz barátnőd, családi eseményre elhívnád, és akkor előtte is jönne a kérdés, hogy mikor lesz gyerek, és hogy ne várjatok sokáig? Még jó, hogy a menstruációját nem kérdezik, vagy tanácsot nem akarnak adni nektek! Ha valaki illetlen, pofátlan, akkor is illetlen és pofátlan, ha családtag.
válasza: válasza:Miért nem hagyod rájuk, hogy meleg vagy?
Az vagy és kész, de hogy teljes legyen az "örömük" még steril is vagy, ami kiderült egy korábbi, nővel való útkeresésed során.
Mondd meg, hogyha nem szállnak le rólad, hozod a családi eseményekre a párodat Jenőt, aki ráadásul női ruhákban jár és festi magát!
válasza: válasza:Nekem tökéletesen bevált a mondat, hogy "ha lesz bejelenteni valóm, szólni fogok" és csak ezt mondtam. Ezért a legtapintatlanabb kolléganőmmel így hangzott az utolsó párbeszéd erről a témáról (mások elsőre megértették ennek a mondatnak a jelentését):
- jó volt a lagzi? Mikor jön a baba?
- ha lesz bejelenteni valóm, szólni fogok.
- én mindig nagycsaládosnak képzeltelek el, úgyhogy akkor lassan rástartoltok, ugye?
- ha lesz bejelenteni valóm, szólni fogok.
- aztán ne húzzátok sokáig az időt, a gyerek az élet értelme.
- ha lesz bejelenteni valóm, szólni fogok.
- oké, akkor várom a hírt!
- szólni fogok mindenképp!
Azt csak mellékesen tenném hozzá, hogy akkor már 8 hetes terhes voltam, de számomra a bejelenteni valót egy kolléga számára a 12+ hetes terhesség volt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!