Családi bulikon kívülállónak érzem magam amint megjelenik a 2 éves unokaöcsém, mit csináljak?
Ahelyett, hogy elvileg "normálisnak" kellene lennie annak, hogy rajongok a gyerekért, inkább magány és kívülállóságot okoz
És amikor elvonulok emiatt, akkor meg jön másnap a kérdés, hogy miért csinálok ilyet, annyira fura vagyok stb..
Én meg nyilván nem fogom mondani, az igazat, mert akkor jön az, hogy "miért vagyok ilyen érzékeny?" stb.. (érzelmi manipuláció amire megtanultam már nem reagálni)
Gyerekkoromban sokszor hívtak annak és felnőtt koromra már megtanultam nem reagálni úgy a szituációkra amik ezt a kérdés feltevést váltják ki az emberekből
De nyilván a trauma ami ezt kiváltotta azt kellene megoldanom, ezen is dolgozom, de nem olyan egyszerű
Mit lehet ilyenkor tenni, most így dolgozó emberként eljutottam arra a pontra, hogy egyáltalán nem kellene családi rendezvényekre járnom?
...mert nincs gyerekem/barátnőm és nincs kivel beszélgetnem amikor mindenki más elvan foglalva a "gyerekkel rendelkezés univerzumával"
válasza:Imádom a gyerekeket, imádok velük lenni megértem a közös hangot, csak ez amikor még pár évesek és állandóan figyelik és nem hagyják, hogy csináljon bármit önállóan "mert annyira cuki", ez lemerít nagyon, majd hogy nem kiábrándít, az, hogy az ember ennyire reaktív erre az evolúcionális jelenségre, miszerint a gyereknek gyakorlatilag a túlélésén függ az, hogy "cuki", mivel ha nem lenne az akkor rá sem bagóznának. Mintha ilyenkor kicsit be lennének drogozva az emberek, erre annyira erősen reagálnak
20. Eddig már voltam kettőnél, de nem volt meg a közös hang egyiknél sem, majd már van időpontom a következőre, de nincsenek nagy elvárásaim elvégre mindig is úgy éreztem, hogy ezt nekem kell megoldanom valahogy más nem fogja
válasza: válasza:Ez nem féltékenység, egyszerűen csak nem szereted a gyerekeket.
Ebben semmi fura nincs, inkább az a fura, mikor mindenki elvárná, hogy te is uggyanúgy gyügyöréssz neki.
Én is megkaptam ugyanezeket. Nem szeretem őt? De, kedvelem, mert aranyos, de ennyi, semmi többet nem érzek iránta, mert bezsélgetni nem tudunk, és nekem nincs kedvem ezredszerre is ugyanazt játszogatni.
Ezek után senkit nem lepett meg, hogy nem lesz gyerekem :D, az unokatesóimmal viszont most már nagyon jó a kapcsolatom.
válasza: válasza: válasza:Honnan szeditek, hogy féltékeny? Ennek köze sincs a féltékenységhez. Egyszerűen halál unalmas, hogy minden alkalom a gyerekezésről szól elejétől végéig.
Lassan ideje lenne elkezdened kialakítani a saját életedet, amíg otthon laksz mindig gyerekként fognak kezelni. Megmondják mit és hogyan kell tenned, ahogy látszik még azt is, hogy mit kellene érezned. Ha már külön laksz, elmész egy ilyen összejövetelre majd mikor meguntad felállsz és hazamész. Nem kell neked semmiféle pszichológus, a gondolataidat és a saját érzéseidet kell összerendezned és hagyni, hogy azok vezessenek. Nem pedig azon agyalni egy életen át, mire hogyan kell reagálnod ahhoz, hogy megfelelj a többiek elvárásainak. Ők miért nem akarnak neked megfelelni? Ha tudják, hogy te így nem érzed jól magad, miért nem ők változtatnak? Egyszerű, mert ők pont lesz.rják, te hogy vagy. És ki nevezte ki őket megmondóembernek? Akik hű de tudják, mit, hogyan kell? Ezt egy gyerek köteles elviselni hisz nem tud mást tenni, te felnőttként viszont ne nyomorítsd meg magadat, ne akarj egy alárendelődő kis szerencsétlenséggé válni. Ha még sokáig csinálod ezt így is maradsz. Maradj köztük amíg jól érzed magad, ha meguntad pedig nyugodtan állj fel, vonulj el. Ha anyádék kérdezik, hogy miért, azért mert ennyi elég volt. Pont.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!