Mennyire általános hogy a gyerekek ahogy kb. a nagykorúsághoz érnek, gyűlölni kezdik a szüleiket? Szerinted hány % gyerek az, aki szó szerint gyűlöli a szüleit?

Mellett azt látom, hogy sok ismerősömnél az anyagi ÉS érzelmi támogatás egyszerre megvan és oda-vissza működik. Nagyon tudom irigyelni őket.

Egyrészt anyagilag azt látom, hogy 18 évesen kaptak kezdő lakást, most 30-as éveikben már saját házukat építik és/vagy álmaik lakását keresik. Visszafelé is segítik a szüleiket, mert tudják miből.

Én meg egyszer egyetemről fél év után hazamenve nem ugrottam az első szóra, és megkaptam apámtól, hogy minek jöttem haza, ha nem segítek akkor takarodjak a házából. Soha többet nem is mentem oda míg élt.

#31 ugyanez. Nekem "vettek" egy kezdő lakást, de úgy, hogy majd akkor költözhetek oda be, ha férjem lesz, meg hogy azt ők vették, az övék, de amúgy meg az enyém, de hát ők vették, de nyugodtan lakj benne, hiszen a tied, ami az enyém az a tied, de egyedül nem lakhatsz ott... és ez megy körbe körbe.

Na ekkor döntöttem úgy, hogy lelépek, és inkább élek egy kollégiumi szobában, minthogy az én lakásomban, ami nem is enyém

Eddig nem esett szó róla, akkor én megírom: tudhatjuk (tudjuk) magunkról és másoktól is hallhatjuk, hogy az idősebb tizenévesek (14-18) korosztálya lázongó. Igyekeznek felnőttnek feltüntetni magukat, nem szívesen veszik a figyelmeztetést. Ez természetes jelenség, ez a felnőtté válás időszaka. Nem minden fiatal viselkedik egyformán (még a testvérek sem, de talán az ikertestvérek igen). Ekkor kell a szülőnek ezt észre venni és nem beledirigálni az életükbe, a tetteikbe (hacsak nem szélsőséges).

Persze, sok múlik az eddigi nevelés stílusán is.

Tehát:

- ez a korosztályuk velejárója, az önállósulási, felnőtté válási vágy

- el kell a szülőnek fogadnia (normális keretek között),

- 1-2 év múlva, ha a szülő így fogta fel és eszerint cselekedett, a fiatal leszokik róla, nem felesel vissza FELNŐTT LESZ.

Nézetem szerint a családok kb. 305-ában fajul el a helyzet, de ez nem statisztikai adat, csak becslés!

Ffi/80.

Igen, pár nap múlva szeretném betölteni a 81-et.

Amire gondolsz, hogy fiatal vagyok, talán azért van, mert voltam fiatal (de jól kezeltek a szüleim), voltak (még élnek) fiaim (velük is kijöttünk és fordítva), sőt vannak felnőtt unokáink is (nem volt velük gondja senkinek).

Tehát a családomból indultam ki, de hidd el, hogy nem mi vagyunk az ilyen egyetlen példány, hanem életem során sok szülővel találkoztam, sőt itt a GYIK-en is voltak ehhez hasonló kérdések és válaszok.