Miért érzek félelmet egy konkrét családtag mellett?
Nem unszimpátiára gondolok, hanem megmagyarázhatatlan félelemre.
Van egy családtagom, akivel mára egészen jóban vagyunk, hiszen azóta felnőttem, de néha a mai napig görcsbe tud szorulni mellette a gyomrom.
Amikor kicsi voltam, akkor nyaranta többször időt töltöttem a nagybátyámnál, akinek a felesége mások előtt egy extrovertált, de otthon egy hűvös személynek tűnt. Nem voltam rosszcsont gyerek, de kislányként szerettem a fürdőszobában tölteni az időt, és kipróbálni a sminkjeit, ami miatt mindig mérges volt rám és sokszor felemelte rám a hangját, ezért félve mentem be a fürdőszobába. Ezt utólag teljesen meg tudom érteni, hiszen én sem szeretem, amikor a cuccaim között nyúlkálnak, de az unokatesóm például soha nem üvöltött le, hanem segített lemosni vagy felajánlotta, hogy kifest ő. A családban mindig volt egy bizonyos hierarchia, hogy pl. a vasárnapi ebédnél nem ülhettem oda az ő helyére, és ha véletlenül oda ültem, akkor rendszeresen felállított, mintha nem is lett volna mindegy, hogy ki hol ül. Otthon például soha nem volt senkinek sem kijelölt helye. Arra is emlékszem, hogy leszólta a barátnőimet, akikkel együtt lógtam, hogy mennyire gáz velük barátkozni, találjak más barátnőket. Ezt a mai napig nem tudom, hogy miért mondta. Ritkán használhattam a számítógépet, mert egyszer véletlenül lefagyasztottam egy játék miatt és akkor megtiltotta. A konyhából pedig nem vehettem el semmit sem engedély nélkül, gyakran ettek mellettem a saját gyerekével, de engem nem kínált meg, vagy csak ritkán.
Összességében az volt a benyomásom, mintha zavartam volna, közben a szüleim nyáron a munka miatt elutaztak így a nagybácsimhoz vittek egy kis időre. Arra emlékszem, hogy mindig görcsben volt a hasam mellette, hiszen nem tudtam, hogy mit szabad és mit nem, mert soha nem éreztem magam otthon, és nem is éreztették ezt velem.
Sőt, egyszer elmentek otthonról és nekem kellett ajtót nyitnom, amit nehezen tudtam megtenni, mert beakadt a kulcs és emlékszem, hogy nagyon lekiabáltak ezért, én pedig csak sírtam.
Most jóban vagyunk, ha ritkán van egy családi találkozó, akkor mindig nagyon kedves, jó fej, a gyereke is nagy már, ezért vele is el tudok beszélgetni. De a hasam még mindig összeszorul belül, bármennyire próbálom ignorálni, úgy érzem, hogy meg akarok felelni mellette.
Most írtam le először ezt a történetet, mert kell egy külső visszajelzés, hogy felnagyítottam-e ezt az egészet kiskoromban vagy okkal szorongtam? Nem tudom eldönteni, és nem is akarom túlreagálni, mert most teljesen jó a viszonyunk, igaz ha találkozunk, akkor max. csak pár órát látjuk egymást.
válasza:Az 5-ös, 6-os, 7-es, 9-es, 10-es válaszolók mindent leírtak előttem, amiket én is írni akartam.
Neveletlen voltál, ez tény, minek is szépítsük!
Viszont nem lehetett tragikus gyerekkorod, ha ezek a legnagyobb "drámáid"
válasza:Micsoda gyerekkori trauma, nem arra a székre ülhettél, amit kitaláltál magadnak és a többi...
Olvasgatsz te itt - vagy bárhol - hogy micsoda gyereksorsok vannak?
Kész horror némelyik, te meg jössz ezzel a marhasággal!
válasza: válasza:Nekem nagymamám engedett meg bármit kifejezetten azért, hogy bosszanthassa a nagybátyám akkori párját, akit utált (ők a nagyszülőkkel együtt laktak átmenetileg, én meg náluk voltam VENDÉGSÉGBEN).
Én is szétcsesztem a (nem mellesleg drága, de ez tök mindegy) sminkjeit, fújkáltam a parfümjeit, hordtam a mamuszát stb. Teljesen jogosan szidott le és tiltotta meg, hogy máskor hozzányúljak a holmijához engedély nélkül.
És igen, ez a nő soha nem nyalta a seggemet, mert jajj, tündibündi gyerkőc és pattanjunk, ha elfingja magát, mert kell neki valami, hanem fegyelmezett, mikor hisztiztem pl a kaja miatt vagy csúnyán beszéltem, mert nagyanyám elkapatott rendesen sajnos (csak azért, hogy hergelhesse a nőt).
Visszagondolva nekem ég a pofám, hogy milyen neveletlen voltam, pedig felnőtt vagyok, nem még én pattogok, hogy mert ő mit szólt bele. Pláne nem merek olyanokat dumálni, hogy nekem kis szarosként ugyanannyi “jogom” volt ténferegni és mindenhez hozzányúlni a nagyiék házában, mint nekik, akik ott éltek.
Szállj magadba rohadtul és örülj, hogy a nő jóban van veled. Remélem, rá fog jönni egyszer, milyen sunyi egy dög vagy és minden szemétnek elhordod őt a háta mögött (neki meg jópofizol), mert merészelt nevelni téged gyerekkorodban, ha már egyszer képtelen voltál betartani az ő játékszabályaikat!
"Micsoda gyerekkori trauma"
Szerintem nem érdemes összeméregetni ezeket, mert egy pohár akkor is eltörik, ha erősen b*szod földhöz, és akkor is ha valamivel gyengébben.
Az pedig hogy egy unokának nincs joga a nagyszüleinél lenni nyáron, az egy egészen abszurd elképzelés. Egyet tudok érteni azzal, hogy neki idegesítő lehetett még gyereket elviselnie, de bármikor elköltözhetett, ha zavarta, végül is az anyósánál és az apósánál lakott teljesen ingyen. Cserébe el kellett viselnie, hogy lesz majd egy unoka is, akit oda visznek a szülei, mert a gyereket általában a nagyszülőkhöz viszik nyáron.
Én is jobban örültem volna gyerekként, ha nincs ott nagymamámnál az a hárpia, aki miatt nem ülhetek le oda, ahova akarok, leszólja a barátnőimet és undok velem. Igazából, ahogyan leírtam ezt, megvilágosodott, hogy okkal van szorul görcsbe mellette a gyomrom mind a mai napig. De szerencsére én is felnőtt vagyok és úgy vagyok vele, hogy a múlt az a múlté, csak jó volt tisztázni, hogy nemcsak én reagáltam túl.
válasza:Cicukám, nem, te nem a nagyszüleidnél voltál, hanem a nagybátyádnál és a feleségénél. Ezt kétszer is leírtad a kérdés magyarázatában, szóval ne próbáld meg utólag kidumálni, mert nem tetszenek a válaszok.
Utána megpróbáltad azzal mentegetni magad, hogy ők a nagyszülők házában laktak (összesítve azzal, hogy azt írtad, hozzájuk mentél, teljesen egyértelmű, hogy csak ők laktak ott, nem a nagyszülőkkel együtt), ezzel mondjuk irtózatosan az ellenkező hatást érted el.
Szóval te az ő otthonukba pofátlankodtál be és nem, semmi jogod nem volt így viselkedni NÁLUK. Igen, náluk, nem a nagyszülőknél, mert nem ők laktak ott, a ház volt az övék, amit viszont a saját gyerekük és az ő felesége rendelkezésére bocsátottak. Neked qrvára semmi közöd ehhez, akkor meg pláne nem volt. Max az anyukád/apukád szólhatott ebbe bele annak idején, te semmilyen szinten. Ja, ha úgy tetszik, neked kuss van ebben a témában.
válasza: válasza:Kérdező, drágám, te csak a saját házadban (ahol laksz) nem vagy vendég. Sajnos máshol igen, bármennyire is jogod van - avagy nincs - ott lenni.
"Most írtam le először ezt a történetet, mert kell egy külső visszajelzés, hogy felnagyítottam-e ezt az egészet kiskoromban vagy okkal szorongtam?"
Mindig okkal szorong az ember. A szorongásnak mindig van valami oka. Valakinél kisebb, valakiénel nagyobb. Így, ahogy vannak érzékenyebb emberek, úgy vannak, kicsikével többet bíró emberek. Ez van.
Kérdező. Másrészt ne állítsuk már be normálisnak, hogy te nyaranként rá lettél sózva a nagybáttyádékra. "Mert neked jogod volt ott lenni, a nagyszüleidnél.". Aha. Csak azt rohadtul, de nagyon elfelejted, hogy az, akkor, nem csak a nagyszüleid otthona volt, hanem a nagybátyádék-é is.
válasza:Durva, hogy egyes válaszolók, mint a 16os úgy érzi jobban tudja, mint a kérdező. Ez a cicukám stílus is elég proli.
Amúgy érthető a feleség helyzete is, mert nem biztos, hogy el tudott volna költözni, de a család az család. Ha az én anyám nem fogadná be a gyerekemet, a saját unokáját, és inkább falazna egy koszos idegennek, akkor többet el sem vinném hozzá! Méghogy betolakodó az unoka! Nektek soha nem volt gyerekkorotok vagy nagyszüleitek? Megáll az ész egyes emberek gondolkodásmódjától.
Szerintem semmiképp sem volt ideális a helyzet, de én tuti, hogy kiálltam volna a saját gyerekemért, ha valaki meg akarta volna neki szabni, hogy hova ülhet le. Fuj.
válasza:#19?
Attól, hogy valaki családtag, még senkinek nem kötelessége befogadni, csak azért, mert a szülei rávarrnak más nyakára, mert nakik nem idejük a gyerekkel foglalkozni. Maguknak szülték azt a gyereket, vagy másnak?
Ezt a kérdést olvasd el figyelmesen:
https://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__rokoni-k..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!