Van akit, akiket nem szeretsz a tágabb családodban? Melyik családtagod? Pár mondatban megosztod, hogy miért?

Nagyapám cca. 30 millával lehúzta a két gyerekét, és még ő van felháborodva, hogy a gyerekei hálátlanok.

Szerintem ezzel mindent elmondtam.

Unokatestvérem. Ő 23 éves férfi, én 20 éves nő.

Sosem volt közöttünk erős vagy közelebbi kapcsolat. Mikor egy középiskolába jártunk, a fejét is elfordította inkább, csak rám ne kelljen köszönnie. Aztán 2-3 évvel ezelőtt elkezdett nekem írkálni, hogy helyre akarja hozni velem a kapcsolatot, és a semmiből írkálta, hogy mennyire szeret meg titokban mennyire csodált mindig is. Egyre furcsább lett a viselkedése, végül egyáltalán nem írtam neki vissza kb. 3 napig. Milliónyi szívre, meg hosszú vallomásokra értem vissza, hogy mennyire oda van értem, én vagyok a legszebb lány akit valaha látott, és annyira szeret, hogy soha többé nem akar elengedni.

Ez számomra elég volt, hogy véglegesen leessen, hogy fejben valami nem oké vele, szóval letiltottam.

Szerencsére utána békén hagyott, de az az évi 1 családi ünneplés elég kínos szokott lenni, abból is adódóan, hogy sosem veszi le rólam a szemeit.

Unokatestvérem. Mérhetetlenül és pofátlanul önző. Ha úgy tesz szert előnyre, pénzre, ingósáhra, ingatlanra hogy az másnak a kárára válik, szemrebbenés nélkül megteszi amit akar. Elvárásai azok aztán vannak, túlnyújtózkodna mint ahogy a takarója ér. Nem szereti a kutyákat, macskákat sem, nem kötelező, de ahogy láttam őt ilyen kisállatok társaságában, az sok mindent elárult róla nekem.

A közös terheket nem viselte sosem, nem anyagaikaról beszélek (mondjuk úgy sem), hanem pl. a nagymamája körüli segítségben. Pedig amíg élt, őt is önzetlenül szerette. Hát kb. ennyi.

Anyám, anyai nagyanyám, anyai oldalról nagybácsi és nagynéni, dédim - semlegesek. A dédim, akit életem során alig néhány órára láttam összesen, mikor nagyanyámnál sínylődtem... khm nyaraltam, legalább vele olyan szempontból szebb emlékeim vannak nagyanyámnál, hogy ő mindig fagyival akart tömni. De csak mert adta nekem a fagyit, attól nem lesz kötelékem felé, szóval semleges.

Nagyanyámmal évekkel ezelőtt, még gyerekként megszakítottam a kapcsolatot, nem volt nekem szükséges az, hogy apámmal a kocsiban az állomás felé az a téma, hogy legyek türelmes, és hogy nagyanyámmal is az ölelgetés után azzal kezdünk, hogy veszekedés nélkül, békében meglegyünk egymással. Aha, és ezek után engem minden hülyeséggel baxogatni kell a gyereket (fel sem értem a vasalódeszkát, el sem bírtam a vasalót, de én miért nem vasalok otthon, meg mi az, hogy mindig csak otthon ülök, miért csak olyan hülyeségeket rajzolok ahelyett, hogy mondjuk egy szép rózsák vagy vázát, csendéletet rajzolnék, miért nem tudok főzni, miért alszom akár kilencig-tízig, miért gyűröttek a bőröndből kivett ruháim, és jajj, hogy néz ki az a szoknya, megy a kukába - nem ment, kivettem a kezéből -, mi az, hogy én nem tudom anyám születésnapját 7(?) évesen - aki elhagyott óvodásként -, és stb, stb, stb). A megszakítottam a kapcsolatot úgy zajlott le, hogy miután a 2-3 hétig tartó "nyaralás" 1 hét és kevesebbre csökkent évek alatt, végül nem akartam menni, és máshogy nem tartottuk a kapcsolatot.

Anyám, amikor óvodás voltam, apámra hagyta a nevelésemet. 10 ezer gyerektartást küldött, már amikor, évekig nem küldte. Semmi közünk nem volt egymáshoz. Mára, hosszú sztori, de van vele kapcsolatom, de részemről semleges, mert mit tudok azzal kezdeni, hogy ritkán ír nekem, én vissza neki, aztán szuper, egyikünk se szagolja alulról az ibolyát. Se anyagilag, se mentálisan nem támogatott soha, az hogy most békében megvagyunk egymással, nem jelent szeretetileg semmit, azért tennie is kellett volna - mint én, aki próbált, de úgy használta az életembe való menés-jövést, mint egy átjáróházat.

Nagybácsimmal ritkán találkoztam, nincs összesen 10 alkalom, akkor is annyi volt, hogy köszöntünk. Teljesen semleges.

Nagynénimmel többször találkoztam, mikor éppen akkor járt haza, amikor én nyaraltam nagyanyámnál, néhányszor vele aludtam, nagyon kedveltem, de aztán le se szarta a fejemet, szóval az állítólagos szerete kukába illik.

Egyébként messziről egyszerű semleges érzésekkel lenni feléjük. Ha az életem részei lennének, mondjuk a nagyanyám, biztos utálnám.