Anyósomék szerint mi visszük túlzásba, más,hogy oldotta ezt meg? Harag nélkül?

Te valami birka türelemmel bírsz, az első alkalommal elpîcsáztam volna a kölköket, meg az anyjukat is, ha hisztizik rajta

Apámékkal pont most történt hasonló. Egy sehonnani rokon brigád két gyerekkel, 7-9 évesek, 5 évente ha látjuk őket. Amint meglátták a merülőmedencéjüket, máris ugrottak bele, majdnem szét is esett, a házba berohangáltak nyakig sárosan, a kanapékat összeugrálták mint a vadállatok. A gyerekek apja is elvileg így volt nevelve, ezért nem érdekelte mit csinálnak a kölykei. Remélhetőleg egy jó ideig nem fognak járni erre. Hiénák.

Nem kéen engedni, aztán akkor tanulnának belőle

Menj át te is hozzájuk, és törd össze a játékaikat :D

Annyira felbosszant, amikor valaki csak úgy szaporodik de meg sem erőlteti magát, hogy picit is normális embert faragjon a gyerekéből. Nekem ugyan nincs gyerekem, de a munkahelyemen sok családot szoktam látni, és hát valami borzalom, hogy mennyire nem nevelik a gyerekeket. Néha még a gyerek csicskítja be a szüleit, ha azok rá mernek szólni. Volt, hogy a munkatársakkal rászóltunk egy csapat kb 8 éves gyerekre, hogy ne ordítsanak és ne is birkózzanak mert nem tudunk miattuk dolgozni, a szüleik meg csak azzal voltak elfoglalva, hogy minden létező szögből lefotózzák a gyerekeiket. Még valamennyire ránk néztek csúnyán, mert elszontyolodtak a kisördögök miután rájuk lett szólva. Olyan is volt, hogy egy gyerek csak gondolt egyet, kinyitott egy ajtót és berontott egy terembe ahol azonnal pakolgatni kezdett mindent amit ért. Anyuka meg apuka csak álltak, mint a szobanövények, úgyhogy az egyik kollégám szaladt be a gyerek után, hogy menjen onnan kifele. Kérdező, teljesen igazad van! Csodállak is a türelmedért. Nálam ott szakadt volna el végleg a cérna, amikor a szétszedték a fotóalbumot és összegyűrték a képeket. Na ott tényleg kiakadtam volna. Itt alap dolgokkal vannak problémák az ő részükről. Legalább annyit meg kellene az egész családnak tanulni, hogy ha valakihez vendégségbe megyünk, akkor ott ő az úr/ők az urak a háznál. Nálunk pl. lazaság volt mindig is, ha úgy volt, még ágyba is vihettünk bármi kaját, de már kisiskolásként tudtam, hogy ha átmegyek a barátomékhoz, akkor van ahol kizárólag az asztalnál lehet enni, még nasit is. Nem kezdtem hisztibe, hogy én akkor is a kanapén eszem meg a spagettit, csak mert otthon ott is lehet... Szerintem jól is jártatok. Ha behisztiznek, legalább nem mennek hozzátok és nem kell azon aggódnotok, hogy legközelebb mit törnek szét.

Nálunk a főnököm kölykei jártak be a munkahelyemre, mivel egy emelettel a munkahely felett laktak, egy épületben. A drága milliós gépek között játszottak, meg rohangáltak, bent sem lehettek volna, de mindig beengedték őket, rettenetesen idegtépő volt állandóan azt figyelni, hogy mit akarnak épp összetörni.