Mit csinálnátok az alábbi helyzetben? Esetleg tapasztaltatok már hasonlót?
A családomban van egy 60 év körüli nagynéni, akinek a nagylábujján sötétlilás elszíneződés jelentkezett, ami pár hét alatt elég jelentősen megnőtt. Még mindig 'csak' a nagylábujjon látható, de a mérete lényegesen nagyobb, mint az elején volt. Amikor pár héttel ezelőtt észrevették az unokatesóim, elkísérték az anyjukat az orvoshoz. Hozzátenném, hogy ezt is szívós unszolás árán, mert a nénikém szent meggyőződése, hogy ő 'saját maga orvosa' és minden nyavalyáját maga képes kezelni. Mindenesetre az orvos akkor felírt neki egy kenőcsöt, amit napi háromszor kellett volna használnia, de mivel ő ezt lazán vette és jó, ha napi egyszer bekente, ezért most a 'folt' is nagyobb, mint a legelején volt.
Amikor a unokatesóim megpróbálták elvinni az anyjukat ismét az orvoshoz, soha nem látott elszántsággal, konkrétan szó szerint kézzel-lábbal kapálózott, lehordta őket mindennek és úgy állított be mindent, mintha legalábbis rosszat akarna neki a környezete. Hozzátenném, hogy ennek az 'orvos fóbiának' nincs igazán alapja, mert szerencsére nem beteges és nem arról van szó, hogy egész életében folyton orvosokhoz kellett volna szaladgálnia és így idősebb korára betelt nála a pohár, és nem hajlandó a továbbiakban a lábát se kórházba tenni.
A körzeti orvosnak is lett küldve kép a lábáról, és az egyből válaszolt, hogy menjen vele sebészetre, beutaló se kell. A gyerekei el is vitték volna, de őt a dolgok jelenlegi állása szerint, csak erőszakkal lehetne elrángatni.
A férjét nem érdekli a dolog, pedig, ha történik vele valami, akkor elveszíti a személyi kis szolgáját.
És igen, tehát, összefoglalva: elvinnék a nagynénémet az orvoshoz, sőt, fizetnék a felmerülő költségeit, az esetleges kezeléseket is, de ő mindezek ellenére nem hajlandó orvoshoz fordulni.
Járt már valaki hasonló cipőben, illetve van valakinek ötlete?
Kérném, hogy nyelvtan / helyesírás guruk ill. a zsigerből köpködők is inkább egy másik kérdésre fordítsák a figyelmüket. Az egész rokonság a nagynéném miatt aggódik, így bármilyen ötletnek örülnénk. Köszönöm!
válasza:
válasza:"Milyen ostoba hozzászólások ezek. Komolytalanok és tipikusan a magyar lesz@rom hozzáállás."
A "lesz@rom hozzáállás" az éppenséggel az, amit a kérdező nagynénje tanúsít ebben a helyzetben.
Ha beszámítható, és cselekvőképes, akkor egyrészt igaza van annak, aki azt mondja, hogy viselje a következményeket.
Csak szerintem nem kevesen láttunk már olyan élethelyzeteket (én ismeretségi körben is, és sajnos a saját családomban, cukorbeteg közeli hozzátartozónál többek között), hogy elhanyagolja valaki a saját egészségét, nem fordul időben orvoshoz a panaszaival, aztán nem fogadja meg az orvos tanácsait, nem tartja be az étrendjére, gyógyszerezésére, életmódjára vonatkozó javaslatokat, előírásokat, aztán amikor ennek következtében hosszú évek múlva annyit romlik az állapota, hogy fekvőbeteg lesz, akkor nem csak ő viseli az ezzel járó következményeket, hanem azok a családtagok, akikre az a feladat hárul az összes anyagi, érzelmi és mentális velejárójával, hogy a saját normál életvitelüket részben vagy egészben feladva a napi 24 órában oldják meg egy fekvőbeteg ellátását, (beleértve a példa kedvéért egy 80 kg-os ember emelgetését, mosdatását, pelenkázását), aki nem kizárólag önhibájából került ilyen helyzetbe, hanem a saját meggondolatlan, felelőtlen döntéseinek következményeként.
Egy nő ismerősöm a 6. gerincműtétjén van túl, miután úgy kapott gerincsérvet és több csigolya kompressziós törést, hogy az ágyhoz kötött édesanyját ápolta otthon és megemelte magát, egy barátnőm pedig havi 350 ezer forintot fizet azért, hogy 24 órában legyen gondozó az édesanyja mellett, aki szintén egy önfejű, felelőtlen, a józan ésszel szembemenő döntésének "köszönheti" azt a sérülést, ami miatt 3 évvel ezelőtt olyan állapotba került, hogy nem tud gondoskodni magáról.
Szóval ez a "csináljon, amit akar, és viselje a következményeket" jogosnak és logikusnak tűnik, ha beszámítható felnőtt emberekről beszélünk, csak azt nem érdemes elfelejteni az érintetteknek, hogy a gyakorlatban nagyon gyakran nem csak rájuk nézve lesznek igen komoly következményei az elhanyagolt egészségügyi problémáknak.
válasza: válasza:Nem érdekelne, ahogyan egyik mártírkodó sem érdekel.
Aki csak panaszkodik de érdemben semmit nem tesz, az így járt.
válasza:Meglep, hogy senki nem írta, de lehet kezdeményezni, hogy kerüljön gondnokság alá.
Akkor nem az ő döntése lesz, hogy kezelik-e.
(igen, ez azt jelenti, hogy akarat ellenére is lehet kezelni. Ha nem megy be, viszik.)
Egyébként pont azért, mert gondolom a néni ugyan így nem akar majd otthonba se menni.
válasza: válasza:25-ös: akkor fogják gondnokság alá venni, ha szellemileg nem beszámítható. Attól, hogy valaki nem hajlandó kezeltetni a betegségét, attól még egyáltalán nem fogják gondnokság alá venni.
Tipikusan a demens embereket szokták gondnokság alá venni, akik már azt se tudják, hol vannak, mit csináltak 2 perccel ezelőtt, nem ismerik meg legközelebbi családtagjaikat (házastársukat, gyerekeiket).
Ahogy a kérdező leírta a nagynénit, elképzelhetetlennek tartom, hogy gondnokság alá vegyék.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!