Hogy békíthetném ki feleségemet és tesómékat? Egyáltalán érdemes szerintetek?
Feleségem már jó ideje HO-ban dolgozik 9-től 5-ig. Néha sok melója esik be egyszerre, olyankor akár estig is dolgozik, de általánosságban nem szakad meg, sokszor írja, hogy most épp mos vagy főz vagy TV-t néz, mert annyira nincs mit csinálni. A „probléma”, hogy ezt öcsémék is tudják és mivel nekik van egy majdnem 2,5 éves lányuk így kitalálták, hogy most hogy már nagyobb a kislány is és feleségem úgyis „ráér”, vigyázhatna néha rá, mert sógornőmnek úgy egyszerűbb pl nagybevásárolni vagy ezt-azt megcsinálni. Azt tudni kell, hogy mi nem akarunk gyereket, mert egyikünk sem rajong értük különösebben. Nem, nem utáljuk őket, mielőtt ezzel jönne valaki, de nincs hozzájuk türelmünk, idegesít a hiszti, sírás stb. Ettől függetlenül párszor már vigyáztunk rá hétvégenként, de nagyon akaratos kislány, mindig ment a hiszti meg a nyüglődés. Na tehát a lényeg, hogy feleségem nem repdesett az örömtől, mikor meghallotta tesómék ötletét. Mondta hogy attól még, hogy otthonról dolgozik nem jelenti, hogy ráér, bármikor eshet be valami sos vagy egy meeting/telefonhívás, azt pedig nem tudja gyerek mellől lebonyolítani.
Sógornőmnek nem igazán ment át az üzenet, mert azóta többször próbálkozott, hogy hát ő most elintézne 1-2 dolgot, vigyázna-e rá feleségem. Ő ismét udvariasan közölte, hogy ne haragudjon, de neki ez így nem fér bele, kicsi is még a gyerek, nem tud vele mit kezdeni órákon át és ő sem egész nap a babérjain ül. Nos ebből az lett, hogy mi milyenek vagyunk már, hogy ennyire nem bírjuk elviselni a gyerekeket és különben is kezelhetnénk felnőttként a helyzetet, mert az unokahúgom is a család része, néha erőt vehetnénk magunkon. Mindezt elég kioktató, lekezelő stílusban és mindezt úgy, hogy többször is vállaltuk már a felügyeletét. Itt már én is közbe szóltam volna, de addigra feleségemnél elpattant a cérna és finoman elküldte melegebb éghajlatra, hogy ő csak ne akarja beosztani az ő (vagy a mi) idejét, nem kötelessége rendelkezni állni, amikor éppen úgy van kedve, ahhoz meg végképp semmi köze, hogy mi hogyan viszonyulunk a gyerekekhez, mert egyébként ők azt sem értik, hogy mi miért nem akarunk gyereket, mert hát az egy csoda..
Ez majdnem 2 hete történt, azóta harag van. Viszont a közeljövőben több olyan családi esemény is lesz (szülinap társai), amire mind mi, mind testvéremék hivatalosak és hát így elég paprikás lenne a hangulat. Beszéltem már feleségemmel, hogy nem próbálnánk-e esetleg megbeszélni, de azt mondta addig semmi dolga sógornőmmel, amíg bocsánatot nem kér a stílusáért meg az egészért. Eljön természetesen a szülinapokra és nem fog gyerekesen viselkedni meg sértődöttet játszani, de nem is fog jó pofizni kötelességből. Igazából abszolút a feleségemmel értek egyet, csak gondoltam mégis jobb lenne a hangulat, ha nem lenne feszültség.
Ti próbálkoznátok még a békével vagy hagynátok inkább, aztán majd alakul valahogy?
Nem, nem hagynám, mint ahogy nem is hagytam, hogy "s*eggtörlőként" bánjanak vele! Nem ez lett volna a cél. Nem is mondtam, hogy még ő kérjen tőlük ő bocsánatot, csak megkérdeztem, hogy nem próbáljuk-e meg esetleg megbeszélni. Nem azért, hogy nekem jobb legyen, hanem hogy neki is, hogy ne érezze ő se esetleg feszülten magát vagy bármi. Nem rossz szándék vezért, mint írtam vele értek egyet, ez nem is kérdés.
Egyébként azzal nem tudok mit kezdeni, hogy sok a hasonló jellegű kérdés. Nyilván akkor sokan küzdenek hasonló problémákkal, attól még az enyém nem lesz kevésbé valós.
Ezt viszont nem értem:
"de egyetlen egy ilyen embert se ismerek, akik ilyen harciasan kinyilvánítják a szándékos gyerektelenségüket."
Hol írtam olyat, hogy mi harciasan kinyilvánítjuk a szándékos gyerektelenségünket? Csak mert szerintem sehol. Nem hirdetjük úton-útfélen, de ha rákérdeznek nem is fogjuk fülünket-farkunkat behúzni, hanem megmondjuk, hogy nem lesz, mert nem akarunk. Nem értem mi ezzel a gond. Talán titkolnunk kéne, hogy tudatosan gyerektelenek vagyunk? A vita során is sógornőm hozta fel, hogy miért nem tudjuk mi elviselni a gyerekeket és erőt vehetnénk magunkon, ezért közölte feleségem, hogy semmi köze, hogy mi nem akarunk gyereket, hisz erre célzott. Neki valamiért alapból is böki a csőrét, hogy nem akarunk. Tehát még mindig arról van szó, hogy ők azok, akik gyerekesként nem tudják elfogadni, hogy mi más utat választottunk.
válasza: válasza:
válasza:https://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__rokoni-k..
Itt van a legutóbbi.
Amúgy nem gyedektéma miatt, de én sem beszélek már a párom tesójával, igazából a szüleivel sem. Az anyja kezdte még több mint egy éve, miután két hónapig nem látogattam őket. Télen nem mozdulok ki, ez tény. Nem jó tulajdonság, de akárhányszor ráerőltettem magamra, végül rosszul is sült el, úgyhogy ez van. Közben beszéltem vele messengeren, telefonon. De a fejébe vette, hogy utálom őket. Pedig erről is beszéltem vele telefonon, de nem volt képes megérteni. Ha nem megyek utálom őket és pont.
Azóta ehhez tartotta magát, páromnak állandóan ellenem kampányolt. Ő járt haza, de nem annyit mint anyuka akarta, ezért kitalálta, hogy tiltom, manipulálom.. Nem tudta elfogadni, hogy van saját élete na. Én meg ugye onnantól, hogy nekiállt mocskolódni, nem mentem.
A tesójával jóban voltam, jártunk is hozzájuk szinte minden héten, egészen addig, amíg rám nem támadt kiabálva, hogy én tehetek arról, milyen kapcsolatom van az anyjukkal, be kéne fognom a szám és igenis mennem kell hozzájuk, mert ezt muszáj. Ez csak fél éve volt. És tiszta, hogy az anyja tömte a fejét, ő meg elhitte..
Párom nekem is erőltette, hogy menjünk át és beszéljük meg velük, legyen béke, de basszus. Meg sem kérdezte, mi hogyan éltük meg ezt a konfliktust, a saját öccsét sem. Nem hiszem hogy ha ennyire érdekli, akkor még nekem kéne átmenni megbeszélni.
És nagyon rosszul esik, hogy bár párom mellettem áll, ha a négy fal közt vagyunk, nem tette helyre a tesóját ebben.
Ha a feleségedet értelmes nőnek tartod, akkor tudod, hogy nem rajta múlott. Csak állj ki mellette. Max a tesóddal tudsz beszélni, hogy beszéljen a feleségével, kérjen bocsánatot. Ha nem ér ennyit nekik a béke, nem kell erőltetni. Látom a jó szándékod, ne lavírozz a két fél között. Állj ki mellszélességgel a feleséged mellett.
válasza: válasza:Hát sokkal előbb kellett volna közbeszólnod. A feleségedet nem igazán köti semmi az öcsédhez és az ő feleségéhez, ezért ha a bajszát húzogatják, akkor nem fogja őket olyan sokáig kímélgetni, hanem hamarabb és keresetlenebbül fogja elküldeni őket a búsba, mint egy közelebbi családtag. Te többet nézel el nekik, mert az öcséd az öcséd, és nem akarod magadra haragítani (a feleségén keresztül sem, ezért vele szemben is visszafogottabb vagy). De gondolhattad volna, hogy a nejednél, aki pont leszarja ha nem szeretik, hamarabb fog szakadni a cérna.
Te meg csak végignézted hogy felrobban, pedig hallottad ahogy egyre jobban sípol, de nem mertél hozzányúlni.
Az öcséddel kellett volna már rég beszélned (mert ti vagytok a felek közül a legnyitottabbak egymás őszinte véleményére), hogy értsen meg titeket és hasson a feleségére is.
Ez a "beszéljük meg", ez annyira nem konkrét, hogy nekem olyan szagú, hogy "teljesen mindegy, ki mit fog mondani, és az is mindegy kinek van igaza, csak böfögjünk valami udvariasságot, aztán tegyünk úgy mintha nem történt volna semmi", ami gyakorlatilag meghunyászkodás a részetekről. Nem csoda, hogy a feleségednek esze ágában sincs. Mondom, neki nem szívügye az öcséd, a sógornő, az anyád meg a többi rokonod békéje, őket nem kérte, csak kapta a csomagban, és nem fog a kardjába dőlni ha kihullanak, mivel láthatóan úgysem túl kompatibilisek vele, inkább csak problémája van miattuk. Nem érnek neki annyit, hogy ekkorát nyeljen.
Az öcséddel beszélgethetsz sokat még így utólag arról, hogy viszonyultok az egész rokongyerek dologhoz, hátha egyszer felfogja, és a saját nyelvén a sógornőnek is meg tudja magyarázni. Sógornőnél is próbálkozhatsz a beszélgetéssel, de ő könnyebben veheti úgy, hogy csak hajtogatod a saját igazad, és le akarod nyomni a torkán. De pár héten belül itt semmiképpen nem lesz béke.
válasza:és mivel nekik van egy majdnem 2,5 éves lányuk így kitalálták, hogy most hogy már nagyobb a kislány is és feleségem úgyis „ráér”, vigyázhatna néha rá - én itt nevetnék egy jót a feleséged helyében és ennyi.
Pont nem érdekelne az egész, az ő gyerekük, oldják meg.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!