Érdemes e fenntartani a kapcsolatot ilyen rokonnal?
Sokáig nem tartottuk a kapcsolatot, apai ági rokonság (apa unokatesója). Apa halála körül /után nagy családegyesítő erő szállta meg, tesóm akkor költözött abba a városba, ahol lakik. Áthívták, sokszor vigyázott a gyerekekre, én is átmentem néha. Gazdagok, eléggé azok, jó kapcsolatokkal, jó állással, De, egyszerűen elfelejtette, honnan jött (nem gazdag család, kisfalu, de "beleült" a jóba). Dobálózott itt a százezres szarokkal, prémium és társai, miközben nem fogta fel, mennyire rosszul esik ezt hallani. Sosem kértünk segítséget, nem is vártuk, félreértés ne essék, szimplán jól esett, ha áthívtak magukhoz, beszélgettünk stb.
Elég sokáig nem találkoztunk, mi költöztünk el, tesóm már megunta őket, ahogy viselkedtek, de nekem csak most esett le, mennyire igaza volt. Hiába adta a nagy családi összetartásról a szöveget, de sosem vettünk részt egy családi eseményen sem. Pl szülinapja volt, áthívott minket előző nap, mi felköszöntöttük (bőkezű ajándékkal, gyerekeknek is vittünk mindig - minket így neveltek), erre másnap teszi ki a családi ünneplésről a képeket, ahol nemcsak a rokonok, de azok párjai stb ott voltak. Ez nem egyszeri eset volt. Eskü, ebbe nem is gondoltam eddig bele... De most betelt a pohár nálam is.
Na most is hasonló a szitu, mondta, jó lenne ha átmennén vasárnap hozzájuk. Mondtam, hogy én ráérek, tesóm nem (de ráfért, csak nem akart jönni). Kérdeztem, mikorra menjek,, azt mondta 2 után, jön pár rokon is (akit ismerek is). Indulás előtt rámszól tesóm, hogy tudom-e, hogy ma van a névnapja a rokonnak. Persze, nem mondta volna, hogy névnapi köszöntés lesz, útközben vettem neki egy szép virágot, csokit. Erre odaérek fél 3 körül, ott ülnek EBÉD után. Ott voltak még a "romok", elpakolni sem tud az a szerencsétlen, minden rumlis abban a szép házban. Na mindegy, lenyeltem ezt a békát is. Volt torta, abból kaptam, jee. Erre kiderült, hogy összevonva ünnepelték a névnapját és egy rokon szülinapját. Neki semmit sem vittem, nagyon rosszul éreztem magam, hamar eljöttem.
Most akkor család vagyunk vagy csak valakik, akik arra jók, hogy néha a gyerekre vigyázzanak vagy épp segítsenek beszerezni valamit?
Elég szomorú és mérges is lettem, mert úgy érzem, nem tart minket semmire. Arra semmiképp nem vagyunk alkalmasak, hogy egy asztalnál ebédeljenek velünk... Lehet mondani, hogy irigy vagyok, de nem hinném.
válasza:6-7 év az új rokonság? Egész pici koruk óta ismerjük a gyerekeket, mi is vigyáztunk a pelenkás seggükre, tehát nem az utcáról estünk be, hogy helló!
Nyilván, meg kellene, de félek, hogy megsértődnek, én nagyon konfliktus kerülő vagyok...
válasza:Nekem ott szakadt volna el végleg a cérna, hogy direkt kettőre hív, ebéd utánra, amit más, nálam fontosabb, értékesebb rokonokkal már elköltött. És én csak arra vagyok jó, hogy hozzak még egy ajándékot? És még kellemetlen helyzetbe is hoz a másik rokon szülinapjával?
Soha többet oda nem dugnám az orrom.
válasza:Utolsóval értek egyet.
Te még egy ebédet sem kapsz, de az ajándékot azért "bezsebelik".
Hányszor voltál náluk úgy, hogy "normálisan" vendégül láttak? Ha ők mennek hozzád, visznek bármit is? Ha nem így működnek a dolgok, én tuti nem tartanám a kapcsolatot.
Igen, nekem is ott esett le, mit csinált eddig. És akkor visszagondoltam, hogy előző években is hogy volt, vagy előtte hívott, vagy másnap, de sosem együtt a többiekkel. Legyenek akár barátok azok. Csak utána láttuk, hogy ja másnap ott volt a férj tesója a családdal, vagy épp az unokahúga a párjával. Szóval, akkor minek keresett fel minket, ha ezek alapján nem tart a családba valónak?
Mi meg voltunk nélkülük is, meg is vagyunk, sosem hívtuk őket át/vagy találkozni valahol azért, hogy kapjunk bármit, sőt... Volt, hogy egy hétig vigyázott anyukám a gyerekekre egyik nyáron és kapott érte egy kávét és egy bonbont (cukorbeteg és nem kávézik :)), de arra nem voltak képesek, hogy kocsival elhozzák hozzánk,csak a legközelebbi buszmegig, hogy köszi, csá. Na azt hiszem, anyánál ott telt be a pohár, meg tesómnál is. Én meg olyan buta vagyok, mert én magam szeretném, ha egy nagy családom lenne...
válasza:Lehet rá sem látnának a saját viselkedésükre - ha egyáltalán őszinte beszélgetés keretében elő lehetne hozni ezt, túl soknak tűnik a képmutatás, az őszintétlenség...
Előzőekkel értek egyet, többet én se mennék, kapcsolatot minimálisra szorítanám vagy megszakítanám.
Nem tudom, egyfajta őszinte beszélgetésnek lenne -e értelme...
Nálunk az új lakásban, egyszer jártak, hozta a gyerekeket is, meg valami kekszet. De nem is várjuk el, hogy bármit hozzanak, én sem azért viszek, mert úgy illik, hanem, mert én ezt szoktam meg. Ha legjobb bnőmhöz megyek és ott alszom, akkor is viszek valamit...
Bevallom, az elején imponált, hogy gazdagok és jó kapcsolataik vannak. Akkor egyetemre jártam és mondták, hogy ezt ismerik, azt ismerik. De persze, mikor végeztem, annyit kértem, hogy ha tud üres helyet, küldje el az önéletrajzomat. Nem tudom, elküldte e bárhova is, mindenesetre van jó állásom azóta.
A család azt mondja, hogy én vagyok a naiv, de hát...
válasza:Nyilván hiba az én részemről is van, hiszen sosem erőltettem a dolgokat én sem, csak elfogadtam, hogy ők is itt vannak és ha találkozunk, akkor találkozunk, ha nem, nem. Messengeren beszélgettünk, tudjuk nagyjából mi történik a másikkal, de ennyi. Pedig amúgy jókat lehet beszélgetni vele, apáról is mesélt gyerekkori sztorikat is.
Az a legrosszabb, hogy szerintem nem veszik észre a viselkedésüket. Nem tudom, melyik a rosszabb, ha direkt csinálják rosszindulatból vagy ennyire nem érdekli őket mások élete?
Azt nem akarom, hogy mostantól semmire nem reagálunk és majd kikopunk egymás életéből, valahogy találok rá módot, hogy beszéljünk erről.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!