Létezik olyan ember, aki egész életében képtelen tartós kapcsolatot kialakítani, fenntartani?

Én éltem egy ilyennel 3 évet. Rekordtartó vagyok. yipppyyy.

Nekem egy szenvedés volt. Azóta akárhány nője volt, mindegyiket csalta es csalja. Brrrrr. Sokszor belegondolok mekkora barom voltam, hogy szóbaálltam vele.

Hohhó, persze, hogy létezik. A haverom ilyen.

A maximum hosszúságú párkapcsolata 5 hónap volt, de eddig minden barátnőjét megcsalta. Saját elmondása szerint ő nem képes hosszú ideig egy nő mellett megmaradni, neki mindig kell az újdonság, a hódítás. Persze ezeket nem mondja el a barátnőinek, hiszen úgy senkinek sem kellene.

A párom egyik barátnője is ilyen, hiába van valakivel, ha megismerkedik valaki izgalmassal, aki tetszik neki, gondolkodás nélkül megcsalja. Neki a párkapcsolat inkább anyagi biztonságra kell, ezért is választ vastag pasikat. Ha ráun az egyikre, jön a másik.

Persze, ha elég "nagy arca" van. Ismerek olyan férfit, akinek annyira fontos a saját karrierje, hogy lényegében mindenki zavarná, akivel együtt kellene élnie, és alkalmazkodni kellene hozzá. De az a furcsa, hogy a mimózább nők persze nem tetszenek neki, csak a határozott, és izgalmas. Egy ilyen nőhöz meg alkalmazkodni kellene. Aki "gyengébb" az meg idegesíti!

Szóval, amit ő keres az nem létezik. Időnként persze zavarja, hogy nem találja az igazit, pedig szerintem csak tükörbe kellene néznie, és máris látná, ki illik hozzá a legjobban.

Persze, én is ilyen vagyok. Sztem nagy arc vagyok, na de emellett tök jó arc is vagyok, szal no problem.

Mellesleg naponta alkalmazkodni valakihez a mai világban ?? Úr isten, nekem ez rémálom lenne, bőven elég nekem az amit csinálok, és így sem jut még gyakran evésre se idő egy nap, nemhogy még valakivel foglalkozzak hosszabb távon a nem létező magánéletemben (pontosabban a csak kalandokra elegendő magánéletemben). De nekem ez így tökéletesen megfelel, tehát mondhatom, bolodog meber vagyok, ez a lényeg, nem?

Sajnos, bizony létezik ilyen személy. Nem is kevés. Volt egy ismerősöm, aki folyton panaszkodott hogy őt senki nem érti meg, vele senki nem akar együttmaradni. Aztán egyszer elbeszélgettem azzal a lánnyal, aki utóljára hagyta ott, egyhónapi együttélés után, és akkor megértettem. Olyan egocentrikus a fickó, hogy fel sem tételezi, hogy esetleg másnak is igaza lehet, nem csak neki. Mindent elvár, semmit sem ad (és ezt most nem "csak" az anyagiakra értem). Az egész világot meghódítandó "terepnek" tekinti, ahol neki mindenhez joga van, a többiek maximum asszisztálhatnak neki, és akkor még legyenek boldogok!

Sorolhatnám még azokat a visszataszitó tulajdonságokat, amelyek ezeket az embereket jellemzik, de a többiek visszautásítasa ennyiből is érthető, azt hiszem!

Ezek az emberek kb. 40 éves korukra végképp egyedül maradnak, és fogalmuk sincs, hogy miért?

"Megnemértettnek" és frusztráltnak érzik magukat, és így még jobban elidegenednek a többiektől. Véleményt mondani nekik??? Teljesen lehetetlen. Minden hibájukat másokra kenik, mindenre találnak olyan magyarázatot, ami rájuk nézve kedvező!

Isten és az összes szentek óvjanak attól, hogy egy ilyen hapsi hálójába kerülj!