Érdemes e fenntartani a kapcsolatot ilyen rokonnal?

Sokáig nem tartottuk a kapcsolatot, apai ági rokonság (apa unokatesója). Apa halála körül /után nagy családegyesítő erő szállta meg, tesóm akkor költözött abba a városba, ahol lakik. Áthívták, sokszor vigyázott a gyerekekre, én is átmentem néha. Gazdagok, eléggé azok, jó kapcsolatokkal, jó állással, De, egyszerűen elfelejtette, honnan jött (nem gazdag család, kisfalu, de "beleült" a jóba). Dobálózott itt a százezres szarokkal, prémium és társai, miközben nem fogta fel, mennyire rosszul esik ezt hallani. Sosem kértünk segítséget, nem is vártuk, félreértés ne essék, szimplán jól esett, ha áthívtak magukhoz, beszélgettünk stb.

Elég sokáig nem találkoztunk, mi költöztünk el, tesóm már megunta őket, ahogy viselkedtek, de nekem csak most esett le, mennyire igaza volt. Hiába adta a nagy családi összetartásról a szöveget, de sosem vettünk részt egy családi eseményen sem. Pl szülinapja volt, áthívott minket előző nap, mi felköszöntöttük (bőkezű ajándékkal, gyerekeknek is vittünk mindig - minket így neveltek), erre másnap teszi ki a családi ünneplésről a képeket, ahol nemcsak a rokonok, de azok párjai stb ott voltak. Ez nem egyszeri eset volt. Eskü, ebbe nem is gondoltam eddig bele... De most betelt a pohár nálam is.

Na most is hasonló a szitu, mondta, jó lenne ha átmennén vasárnap hozzájuk. Mondtam, hogy én ráérek, tesóm nem (de ráfért, csak nem akart jönni). Kérdeztem, mikorra menjek,, azt mondta 2 után, jön pár rokon is (akit ismerek is). Indulás előtt rámszól tesóm, hogy tudom-e, hogy ma van a névnapja a rokonnak. Persze, nem mondta volna, hogy névnapi köszöntés lesz, útközben vettem neki egy szép virágot, csokit. Erre odaérek fél 3 körül, ott ülnek EBÉD után. Ott voltak még a "romok", elpakolni sem tud az a szerencsétlen, minden rumlis abban a szép házban. Na mindegy, lenyeltem ezt a békát is. Volt torta, abból kaptam, jee. Erre kiderült, hogy összevonva ünnepelték a névnapját és egy rokon szülinapját. Neki semmit sem vittem, nagyon rosszul éreztem magam, hamar eljöttem.

Most akkor család vagyunk vagy csak valakik, akik arra jók, hogy néha a gyerekre vigyázzanak vagy épp segítsenek beszerezni valamit?

Elég szomorú és mérges is lettem, mert úgy érzem, nem tart minket semmire. Arra semmiképp nem vagyunk alkalmasak, hogy egy asztalnál ebédeljenek velünk... Lehet mondani, hogy irigy vagyok, de nem hinném.