Érdemes olyan rokonok miatt szomorkodni akik nem keresnek?

Mégis mi az amit szeretnél? Olyat életet élni, mintha anyukád nem adott volna örökbe?! Ez akkor ment el, amikor ő így döntött.

Gondold el anyukád rokonai szemében ki vagy?! Egy örökbe adott, akiről a család lemondott. Ugye ők is magukhoz vehettek volna, de nem tették. Amikor megjelentél, akkor jó fejségből csinálták amit, de attól még ugyanaz maradtál a szemükben.

Te az ő szemükben egy idegen vagy, hiába a vérrokonság.

Miért nem az örökbefogadó családjára fordítasz ennyi energiát? Hiszen ők a te családod, velük nőttél fel, velük mentél tűzön-vízen keresztül.

Őszintén nem értem, hogy miért csinálod ezt, és hogy mit akarsz ezzel elérni azonkívül, hogy tönkreteszed magadat.

Nálunk úgy alakult, hogy van egy unokatestvérem, akivel mindenféle családi okokból több, mint 25 évig nem találkoztunk. Talán 5-6 éves koromban láttam utoljára, utána megy 30 éves korom körül találkoztunk. Persze megpróbáltuk feléleszteni - vagy inkább kialakítani a kapcsolatot. Mégiscsak első unokatestvérek vagyunk, az ő apja és az én anyám édestestvérek voltak. És nem sikerült. Pedig nincs gond vele: egy kedves, aranyos nő, a férje-gyereke is helyes. Velem sincs gond, normális vagyok. De hiányzik az a több, mint 25 év. Nem érezzük rokonnak egymást, csak ismerősnek. És akárhogyan próbálkoztunk, egy idő után elhalványult az erőfeszítés, mindketten próbáltunk megfelelni az elvártnak, unokatestvérként viselkedni.... de nem sikerült. Vér szerint rokonok vagyunk, valójában évente ráírunk egymásra a másik születésnapján, karácsonykor - és ennyi.

Valójában ezzel azt szeretném mondani neked: nem érdemes olyan "rokonok" miatt görcsölnöd, akik nem ismernek téged, nem keresnek, nem tudják, hogy ki vagy. Azokra az emberekre koncentrálj, akik tényleg szeretnek téged és valóban érdekli őket, hogy mi van veled.

A vér szerinti rokonaid biztosan helyes emberek, de nem együtt nőttetek fel, nem vagy az ő családjuk része és ők sem részei a te életednek.

Regi baratokkal is negez felvenni a fonalat sok ido utan. Sztrn a rokonokat engedd el

Anyudnak meg tufsz bocsajtani? Miett adott orokbe? Mrgbanta? Tamogat most?

A nagyanyám nem foglalkozik velem, pedig egész életemben ismert :D

A legtöbb ember éli a saját kis unalmas életét: munka-család-alvás-munka-család.... A barátaik sem férnek bele ebbe, nemhogy egy olyan ember, aki annyiban extra, mint más, hogy van pár közös DNS vonása. Az unokatesóimat pl pont magas ívben lekakilom, csak akkor keresnek, ha kell nekik valami, még a szülinapomon se írnak. Ennek semmi köze ahhoz, hogy örökbe lettél adva, de még ahhoz se, hogy te milyen ember vagy. Elfoglalt életünk van, ennyi. Ha igényled, keresd őket, nem hiszem, hogy elzárkóznának, de senkire ne várj, mert csalódni fogsz.

Hatalmas vállveregetés jár neked, hogy képes voltál felül emelkedni a sértettségeden és megkerested Anyukádat. Fantasztikus dolog, hogy ennyi év után egymásra találtatok.