Hogy békíthetném ki feleségemet és tesómékat? Egyáltalán érdemes szerintetek?

Feleségem már jó ideje HO-ban dolgozik 9-től 5-ig. Néha sok melója esik be egyszerre, olyankor akár estig is dolgozik, de általánosságban nem szakad meg, sokszor írja, hogy most épp mos vagy főz vagy TV-t néz, mert annyira nincs mit csinálni. A „probléma”, hogy ezt öcsémék is tudják és mivel nekik van egy majdnem 2,5 éves lányuk így kitalálták, hogy most hogy már nagyobb a kislány is és feleségem úgyis „ráér”, vigyázhatna néha rá, mert sógornőmnek úgy egyszerűbb pl nagybevásárolni vagy ezt-azt megcsinálni. Azt tudni kell, hogy mi nem akarunk gyereket, mert egyikünk sem rajong értük különösebben. Nem, nem utáljuk őket, mielőtt ezzel jönne valaki, de nincs hozzájuk türelmünk, idegesít a hiszti, sírás stb. Ettől függetlenül párszor már vigyáztunk rá hétvégenként, de nagyon akaratos kislány, mindig ment a hiszti meg a nyüglődés. Na tehát a lényeg, hogy feleségem nem repdesett az örömtől, mikor meghallotta tesómék ötletét. Mondta hogy attól még, hogy otthonról dolgozik nem jelenti, hogy ráér, bármikor eshet be valami sos vagy egy meeting/telefonhívás, azt pedig nem tudja gyerek mellől lebonyolítani.

Sógornőmnek nem igazán ment át az üzenet, mert azóta többször próbálkozott, hogy hát ő most elintézne 1-2 dolgot, vigyázna-e rá feleségem. Ő ismét udvariasan közölte, hogy ne haragudjon, de neki ez így nem fér bele, kicsi is még a gyerek, nem tud vele mit kezdeni órákon át és ő sem egész nap a babérjain ül. Nos ebből az lett, hogy mi milyenek vagyunk már, hogy ennyire nem bírjuk elviselni a gyerekeket és különben is kezelhetnénk felnőttként a helyzetet, mert az unokahúgom is a család része, néha erőt vehetnénk magunkon. Mindezt elég kioktató, lekezelő stílusban és mindezt úgy, hogy többször is vállaltuk már a felügyeletét. Itt már én is közbe szóltam volna, de addigra feleségemnél elpattant a cérna és finoman elküldte melegebb éghajlatra, hogy ő csak ne akarja beosztani az ő (vagy a mi) idejét, nem kötelessége rendelkezni állni, amikor éppen úgy van kedve, ahhoz meg végképp semmi köze, hogy mi hogyan viszonyulunk a gyerekekhez, mert egyébként ők azt sem értik, hogy mi miért nem akarunk gyereket, mert hát az egy csoda..

Ez majdnem 2 hete történt, azóta harag van. Viszont a közeljövőben több olyan családi esemény is lesz (szülinap társai), amire mind mi, mind testvéremék hivatalosak és hát így elég paprikás lenne a hangulat. Beszéltem már feleségemmel, hogy nem próbálnánk-e esetleg megbeszélni, de azt mondta addig semmi dolga sógornőmmel, amíg bocsánatot nem kér a stílusáért meg az egészért. Eljön természetesen a szülinapokra és nem fog gyerekesen viselkedni meg sértődöttet játszani, de nem is fog jó pofizni kötelességből. Igazából abszolút a feleségemmel értek egyet, csak gondoltam mégis jobb lenne a hangulat, ha nem lenne feszültség.

Ti próbálkoznátok még a békével vagy hagynátok inkább, aztán majd alakul valahogy?