Bunkóság nem visszahívni az időrabló rokont?

Nem bunkóság, max ha találkoznál vele és számonkéri, megmondodd, hogy elfelejtetted.

Egyébként viccnek jó lenne ha kihangosítanád, és oda raknád a TV-hez, hogy az "beszéljen" vele.

Van egy ismerősöm, aki hasonló, mondjuk ő már megtanulta észrevenni magát, legalábbis velem szemben.

Ha hív és felveszem, legtöbbször azt mondom, hogy öt percem van, mert ilyen és ilyen dolgom van, úgyhogy gyorsan mondd. Persze van, amikor az öt perc után is emlékeztetnem kell, hogy oké, most már mennem kell. Érti. De ha nem mondom, hogy sietek, akkor képes fél órát vagy többet is beszélne számomra teljesen érdektelen dolgokról. Ilyen típus. Aki nem tanulja meg észrevenni magát, azzal jobb minimalizálni a kapcsolatot.

Az ilyeneket én csakis wifiről és Messegeren/Viberen/WhatsAppon hívnám, vagy valami nagyon korlátlan, nagyon kedvezményes, nagyon nyomott árú (esetleg flottás) csomagból, úgy, hogy az illető, akinek a számáról hívod, utána részletes, tételes hívásrészletezőt kér, és neki fizeted ki az árát. (de ez utóbbi nyilván csak ilyen csomagra vonatkozik).

Az, hogy pénzért nem hívnám fel, az tuti, ahogyan az is, hogy csakis hétvégén hívnám fel (én csak akkor érek rá), és akkor is olyankor, amikor ÉN ráérek, és akkor is max. 1 órát engednék neki anekdotázni (prímán méri az időt a telefon saját, beépített számlálója), utána közölném, hogy Dezső/Gizi most találkozóm van Rezsővel/Micivel, ne haragudj, mennem kell. Majd folytatjuk. (Ez úgy havonta 1x beleférne, az alatt a főbb aktuális nyavalyákat, sirámokat el lehet rebegni, a többi meg totálisan felesleges locsogás...)

Arra találjon egy időmilliomos, sőt időmilliárdos nyugdíjas barátnőt!(Avagy ha nyugdíjas leszek - jelen szabályok szerint sacc per kábé 25 esztendő múlva - és még él, akkor majd - becsszó! - végighallgatom. Addig dolgozó ember vagyok, az időm méregdrága, locsogásra-fecsegésre, tere-fere csevejre keressen mást!)