Az idő tényleg segít elfogadni, hogy karácsonykor bizonyos családtagok már nincsenek velünk?

Hasonló cipőben járok, mint te. Nekem alapjáraton sem volt nagy családom, de 2010 és 2015 között mindenkim elveszítettem. 30 éves vagyok és már csak anyukám él.

Ma pont elsírtam magam egy Karácsonyos reklámon, mert eszembe jutottak a régi együtt töltött ünnepek. Sosem lesz már ugyanolyan, nem is igazán tartom már a Karácsonyt. Hiszen minek?

Ha egyszer lesz saját családod, gyerekeid talán könnyebb lesz majd.

Most majdnem elsírtam magam, Nagyon legangoló amit írtál, de tudom miről beszélsz.

Az elmúlt két évben, két közeli hozzátartotómat veszítettem el, akikkel közel is álltunk egymáshoz.

Minden ünnepen ezt érzem, de most már társul mellé egy félelem is, hogy a szüleimmel is ki tudja, melyik az utolsó karácsony. Nagyon fájdalmas. Nem tudom mi történt, mert tavasszal, nyáron szinte semmi, azt hittem feldolgoztam.

De egy hónapja egyszer csak belém hasított, és azóta is le-le dönt a lábamról ez az érzés.

Nekem is ez lesz a második Karácsony, amit egyedül fogok tölteni. 11 év alatt elhunytak a szüleim, nagyszüleim.

Sajnos, mindnyájan megszenvedték a halált! 29 éves vagyok. Nem ez az élet rendje, hogy ennyi idősen már nem él senkim...

Szerencsére, két testvérem van. De, a szüleim elvesztését így is képtelen vagyok feldolgozni... Nehezen viselem a Karácsonyt! Meg az új év kezdete is borzalmas... Nem jó így élni... Semmi értelme...

Szeresd a szüleidet, amit élnek! Párodból lehet akármennyi, de szüleidből sosem lesz több!

Részvétem mindenkinek, tudom, mit jelent. Már én sem tartom a karácsonyt, mert nincs kiért. Az idő segít valamennyit, de a veszteség érzése soha nem múlik el teljesen.

N