Mit lehet kezdeni az olyan rokonnal, aki képtelen eltartani magát?

20-as ez nem ítélkezés, ezek csupán a tények. Amit te írsz, az pedig képzelődés. A lustaságra keresed a kifogást.

A Biblia szerint pedig:

"aki nem akar dolgozni, ne is egyék." 2. Thessz. 3:10.

Semmit. Anyám volt ugyanilyen, amíg egy háztartásban laktunk, szó szerint eltartottam, semmi pénzem nem maradt a fizetésemből, pedig nem kerestem rosszul akkor sem.

Amíg éltek szegény nagyszüleim, addig rajtuk élősködött és ha ők nem lettek volna, akkor én is éhenhaltam volna.

Hamar elköltöztem és levettem róla a kezem. Amíg tartottam vele a kapcsolatot, addig is rendszeresen próbált lehúzni pénzzel, utána meg a rokonokat. Addig követtem az eseményeket, ameddig elárvereztette mamámék lakását és utána nem tudom mi lett vele.

Szóval egyszerű: a saját nyugalmatok és anyagi helyzetetek miatt nem kell eltartani vagy segíteni őket.

#21

A 20-as reálisabban látja a helyzetet.

Az ilyen emberekkel valamilyen mentális gond van.

Olyan nem létezik,hogy valaki annyira lusta,hogy inkább hajléktalan lesz vagy öngyilkos vagy éhen hal.

Ott valami komoly dolog lehet a háttérben,bármennyire hiszi is azt pár kedves rokon vagy közeli ismerős,hogy ők ismerik a helyzetet,ez még nem igaz.

Az,hogy ő azt mondja,hogy nem megy ide-vagy oda,az egy védekezés részéről.

Aki szimplán lusta,az nem fog még csak reagálni sem arra,mit mondasz neki.

Inkább az ilyen emberekkel le kellene ülni,megkérdezni tőle,hogy miért van nála ez az állapot.

Az nem segítség neki első körben,hogy munkát találsz neki,vagy beajánlod valahová,pontosan ezért nem marad meg sehol,mert nem az okok vannak kezelve.

Első körben pszichológus kellene,akivel megbeszélhetné,hogy mik a problémái,ezek a terápiák nem 1-2 hétig tartanak,sokaknál évek kellenek,mire fejlődnek valamit.

És,még ha le is százalékolják,amire nagyon kevés az esély,főleg fiatalon,akkor is nehéz lesz megélnie.

Véleményem szerint az a legrosszabb hozzáállás,ha valaki egyből támadóan,elítélően áll a dologhoz.

Egyébként gyakran a gyerekkorban keresendő a válasz,a szülők rontanak el valamit,sokan ezért is tartják el,még élnek,erre sok példa van,a környezet ezt kívülről nem érti.

A testvérnek ebben igazán nincs felelőssége,hibája,így neki nem lehet ebben bűntudata vagy lelkiismeret furdalása.

Viszont én olyan párral sem lennék szívesen,aki ennyire elítélően van ezzel a dologgal kapcsolatban.

Vannak ebben genetikai hajlamok is,és bizony sosem lehet tudni,hogy pont a te gyereked nem fog majd egy olyan gonddal küzdeni,mint az,akiről most te írtál.

Mint láthatod,a családban több ilyen személy is volt,ez nem véletlen.

Én is ismerek több olyan családot,ahol 1-nél több olyan személy van,aki bizony nem tudja megállni a helyét az életben.

Nekem is van ilyen rokonom, nem beszélek vele. Sokszor hallom hogy majd mi fogjuk eltartani. Ráírtam facebookon hogy egy szelet kenyeret nrm kap tőlem soha, az se érdekel ha éhen döglik. Ha a portám közelébe jön, megfejelem.

Azóta nem téma rokoni körben, hogy mi tartsuk majd el.