Mit lehet kezdeni az olyan rokonnal, aki képtelen eltartani magát?
Feleségem nagybátyja az 50-es éveiben jár. Még életében nem volt egy munkahelyen néhány hónapnál tovább. Mindenhol vagy összeveszett a főnökkel vagy nem tetszett neki valami és eljött vagy kirúgták. Szerintem max 1-2 év munkaviszonya van összesen, az se feltétlen volt tisztán bejelentve. Jelenleg a 80+ éves anyjánál él annak a pénzéből, aki nyilván nem fog örökké égni. Após már tiszta ideges, hogy mit kezdjen az öccsével, ha rámarad...
Most pedig úgy néz ki, hogy a feleségem öccse is hasonló figura. Bár még csak huszonéves, de ő se dolgozott még soha és minden munkalehetőségről megmagyarázza, hogy az miért nem jó és miért nem megy oda...ergo jó eséllyel kb. 30 év múlva mi is abban a helyzetben leszünk, mint most após... Mit lehet ezzel a szituval kezdeni?
Ebben a mondatban: "Sajnos sokan ítélkeznek,de belülről nem tudják milyen az,ha senki nem alkalmaz,vagy hosszú távon nem maradsz meg valahol,mert valami baj van veled." mégis milyen bajra gondolsz utolsó..?
Szerinted aki dolgozik annak nincs "valami baja"? Mindenkinek van baja. Én utálom a kolleganoim, a főnököt se kedvelem, mert aljas kétszínű. A munkám fizikailag nehéz és szarul fizet. Sokszor megalázó módon beszélnek velem és a tudasomhoz képest primitív dolgokat kérnek tőlem. Elorejutasi lehetőség zéró. A munkavégzés eszközei 20-30 évesek.
Utálok bejárni mert a halál f.szan van a cég.
Nem mellékesen 4kor kelek és napi 11 órát dolgozom két ovis gyerek mellett.
Hidd el, van bajom de az életemnek azt a szakaszát élem, amikor nincs más választásom. Kicsi gyerekes szülőkért nem kapkod senki, így itt kell maradnom, amíg kicsit jobban vissza nem rázódok a munka világába. Persze anyámek jó helyzetben vannak. Szivhatnam a vérét, de nem teszem mert akármilyen nehéz és szar is, ki kell tartanom és kitartóan keresni amíg nem lesz jobb lehetőség, mondanám hogy a gyerekekért de magamert is teszem. A meltosagomert mert azért mennyire kellemetlen lenne már a nyugdíjas anyamtol kérni.
Mindenkinek van valami baja.
Egyébként nekem több ismerősöm van aki ilyen és egyik sem alkoholista. Azt nem mondom, hogy egészségesek. Mert mentálisan nem azok de akkor el kell szépen menni segítséget kérni de én azt látom, hogy annak a bizonyos rokonoknak inkább könnyebb azt hajtogatni, hogy neki "nincs pénze" pszichiaterre még nem ő tehet róla hanem más, hogy ő ilyen. Soha egyiket sem láttam még megemberelni magát és azt mondani, hogy jó akkor a kezembe veszem a sorsom és teszek érte. Cserébe életképtelen módon mástól várnak mindent. Szóval mégis mire gondoltál?
Aki dolgozik,és megállja a helyét,utolsó,az munkaképes.
Persze,vannak bajai,csak nem olyanok,amik miatt nem tud dolgozni.
Persze vannak sokan,akik nem akarnak,de van olyan is,aki ha akarna sem tudna.
Arra akartam rávilágítani,hogy a külső szemlélő ezt nem mindig tudja megítélni,ő csak annyit lát,hogy "neki mindenkivel baja van".
Főleg mindenki tud,nagyon okosan adni tanácsot olyanban,amiről fingja sincs.
Általában,ahol az ilyen gyereket eltartják a szülők,annak bizony megvan az oka.A szülők maguk is tudják,hogy valami gond van a gyerekkel.
Ha ez nem így lenne,csak szimplán "nem akarna" dolgozni,akkor elzavarnák.
Persze nem köteles másikról gondoskodni senki,de ítélkeznünk sem kell,amíg nem ismerjük a körülményeket.
A gyengébb jellemű emberek,hamarabb,az erősebbek később lesznek alkoholisták vagy hajléktalanok.
Mentálisan nem lehet egyszerű megemészteni azt,ha valakinek nincs kilátása az életben.
Egyébként sok alkoholista ember dolgozik,és azt hiszik egészségesek,csak,mert ők dolgoznak.
És a társadalom valamiért jobban fel is menti őket,mert hát legalább dolgoznak.
Tudod,az ilyen emberek azok,akik hangoztatják,hogy de hát ők csak ennyit és annyit isznak,az még nem is alkoholizmus.
Ilyen helyzetben a legfontosabb a következetesség. Mindig "nem"-et mondani, akármennyire is nehéz, és közölni vele annyiszor, amennyiszer csak lehet, hogy ti NEM fogjátok sem eltartani, sem pénzelni, sem segíteni. A feleséged nagybátyján már nem lehet segíteni, mert ha valami csoda folytán vesz egy 180 fokos fordulatot és ledolgozik 20 évet, akkor sem lesz elég nyugdíja ahhoz, hogy ne haljon éhen.
A fiút pedig vigyék el pszichológushoz, az biztos segíteni fog!
Sajnos vannak ilyen emberek. Nálunk apám testvére volt ilyen. Összesen ha 10 év munkaviszonya volt, állandóan a nyugdíjas anyja nyakán élt, alkoholista volt, munkakerülő, ahova beajánlották, onnan is elment vagy kirúgatta magát. Aztán amikor nagyanyámnak elege lett és megmondta, hogy le is út fel is út, akkor a nőjével tartatta el magát, aztán nemrég bele is halt az alkoholba, mert már minden szerve felmondta a szolgálatot. Nála még az sem használt, amikor ki lett téve az utcára. Én az ilyet nem "életművésznek" nevezem, hanem parazitának.
Sok hasonló embernek amúgy az a "legnagyobb" segítség, ha tényleg nem segít senki semmiben. Mert ekkor vagy összeszedik magukat, és elmennek dolgozni, mert rájönnek, hogy nincs semmilyen balfék, aki pénzeli őket, vagy pedig hajléktalanok lesznek. Aki ekkor sem "javul meg", az tényleg menthetetlen. Az ilyenekből lesznek azok a hajléktalanok, akik minden kapott alamizsnából egyből cigit meg piát vesznek. Én sem tudom az ilyeneket sajnálni.
A Biblia azt írja hogy ne ítélj hogy ne ítéltess.
Biztosan van valami baj az agyukkal csak nem kapnak támogatást. Lehet személyiségzavaruk van és ha nincs mellé depresszió akkor csak arra nem adnak rokkantsagtánogatást. A betegségük miatt még nem tudnak beilleszkedni a munkába, sőt dolgozni sincs kedvük. Annakidején az iskolában se biztos hogy be voltak fogadva csak nem tudod mert nem ismered őket akkor.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!