Az normális, ha valaki a távol élő unokabátyjáról álmodik több alkalommal is aki még ráadásul helyes is? (Pedig nős!) Talán mert érzelmileg jobban kötődöm ő hozzá mint a másik 2 uncsimhoz? Ez a magyarázat?

#22 Nem is értem egyáltalán alapból ezt az alabama kérdést :) :D Nyilván, h felejtős!

Legfeljebb mint barát viszonyulhatnék hozzá ennyi év után...Mégha testvéri szeretetemet szívesen ki is mutatnám! De amit kinyilváníthatnék az a távolságtartás, a félreértések elkerülése végett (is).

Hiszen már mindaketten meglett férfiak, nem gyerekek :)

Nem is akarnék én soha kikezdeni vele! Már azt is szégyellném ha vonzónak találom, ha látnám, legfeljebb viccesen odapedzeném a dolgot!

Semmiképpen ne származzon ebből félregondolás.

Nem, sajnos mi azóta sem beszélgettünk egymással 2 árva szót sem :(( Amit őszintén sajnálok. Nincs akkora szerencsém. A hangját sem tudnám beazonosítani arc nélkül. És már csak erre a "beszélgessetek simán"-ra sem látok esélyt. Arra meg végképp nem apellálok, h valaha haza jönnek, mert nem úgy néznek ki mint akik akarnak.

Megalapozták kint a kis életüket és letelepedtek.

Nem vágynak haza, amit nem is csodálok, nincs kihez hazalátogatni, az a "nagy család" már nem létezik ami összehozott anno, mert kihaltak az emberek, édesanyám családjából senki nem maradt életben. Már csak a nővére él, ugye a nagynéném. Mi meg nem számítunk.

Szegény mamám, Isten nyugosztalja, még élve akarta megvárni őket, azt mondta addig nem hal meg, de ez sajnos nem sikerült.

#26

Azért, mert annyira felvitte az Isten a dolgukat, hogy ezt a családot és mindent ami Magyarországhoz fűzi őket abszolút érdemtelennek tartják, közömbösek iránta, teljes mertékben hátat fordítottak az itteni életnek és a múltnak és annak hogy honnan jöttek.

Azt hiszem neked is meglenne a véleményed róluk, ha a nagynénémet olyannyira hidegen hagyja/hagyta a saját testvére és édesanyja halála, hogy még a temetésre sem jött haza és egy jelentéktelen összeggel támogatva, letudta azt.

Ami meg itthon a bankban van nekik pénz (tóbb millió ft) ahhoz hozzá sem nyúlnak, sőt, néném szavait idézve "Ha nem megyünk haza 5 éven belül akkor FUCCS annak a pénznek".

Ja. Mintha 500 ft-ról lenne szó. Persze, hiszen nekik ez zsebpénz. De fikarcnyit sem gondol arra hogy anyámat segítse belőle vagy neki adja vagy a nár megboldogult fivérét vagy betegeskedő édesanyját segítette volna belőle valaha is a 22 év alatt. Már pedig nem fognak hazajönni. Tehát idehaza mindent eltemettek, elástak a föld alá és ezt látványosan éreztetik is mert a régi emlékeket sem (legyen az kellemes) akarják felhozni és ha anyám akar róla beszélni és kicsit nosztalgiázni egy egyszerű "ne beszéljünk róla" kijelentéssel elrendezi. Mert ugye anyámmal a néném tartja a kapcsolatot, de hogy minek azt nem tudom. Mert meg sem érdemelnék. Erre pedig minden okom megvan h ezt mondjam. Szóval igen, itt csak ŐKET nem érdekeljük MI.

#27

Ne aggódj, kedves huhogó kommentelő már egy hangyányit sem gondolok rá :)

Vagy egyáltalán rájuk.

Nem kell h ennek érdekében segíts rajtam. Mert magam is rájöttem mostanra hogy csak az időmet és a gondolataimat vesztegetem olyan emberekre akik a föld felett járnak 60 méterrel. Pontosabban lebegnek. Ezentúl igyekszem azt is elfelejteni hogy a világon vannak, ahogyan ők teszik ezt velem/velünk. Nyugi, még egy kis edzés a lelkemnek és menni fog. Eléggé hozzájárulnak az ellenszenvükkel ahhoz, hogy innentől kezdve tudomást sem szerezve én is lepattintsam őket magamról.

Különben meg hálás vagyok, h agggódsz értem, de nem, nem vagyok kiéhezve, jól vagyok lakva, nem régen ettem. :)

Amire éhes tudok lenni az az étel, megszoktam már hogy másra ne legyek az. Ha mégis, azt megoldom magamnak. Ezalatt pedig mindenki értsen azt, amit akar.

Ja és a #26-osnak mondanám, hogy osztálytalálkozókat sem szoktunk rendezni, legalábbis engem nem hívnak meg rá.

1x voltam életemben, 13 éve, akkor sem abból a megfontolásból mert személyesen engem invitáltak volna el.

Teljesen véletlenül, random tudtam meg valakitől, így mentem el. Lehet, h 10 évente rendezik, de nekem nincs tudomásom róla hogy a 3 iskola közül, amelyikbe jártam, azóta is rendezett volna valamelyik öregdiák / osztálytalálkozót.

A középiskolairól nincs tudomásom, csak arról a 13 éve történt ált. iskolairól.

Különben ez az imádás meg már nem az az imádás, ami még múltkor volt, szóval eloszlatom a kételyeidet. Ők azért nem jönnek/jöttek haza mert már egy teljesen más világban élnek, nem túlzás ha azt mondom, nem is ezen a bolygón, mi meg azért nem megyünk, mert az anyagi helyzetünk nem teszi lehetővé.

Meg oda minek, ahol nem látnak szívesen? 🤨 Kérdem én.

Anyámat hívták, de már ő is 100x meggondolja h kimenjen -e, a kisemmiző hozzállásuk miatt, az meg végképp szóba sem jött, hogy én is mehetnék.

Ahova engem nem hívnak, oda nem megyek. Már pedig sehova nem szoktak.