Az normális, ha valaki a távol élő unokabátyjáról álmodik több alkalommal is aki még ráadásul helyes is? (Pedig nős!) Talán mert érzelmileg jobban kötődöm ő hozzá mint a másik 2 uncsimhoz? Ez a magyarázat?

#14 Nyugi, nyugi, ennél tovább úgysem megy a dolog, mivel arra sincsen esély h valaha látom őket, Amerikában élnek és még csak látogatóba sem jöttek haza soha, fölösleges trenírozni magam, különben meg hallottam már ilyenről, ezért nem tartom magam betegnek mert jóképű az unokabátyám és esetleg álmodom róla, mert nem tehetek róla, de amúgy is hiányoznak az érzelmek és a szenvedély az életemből, a romantika pedig lépten nyomon szembejön velem (szappanoperák stb.), szóval nem aggódom mert ez semmiféleképpen nem rondít bele sem az ő kapcsolatába és az én lelkemet sem mérgezi.

Az ember különben is álmodik furcsaságokat különböző emberekkel, amik messzemenően elrugaszkodnak a valóságtól, attól még ez nem jelenti azt, h valaki ne lenne egészséges.

Tudod ezt hívják annak amikor az érzelmeid dúlnak benned és ingerszegény világban élsz.

Nem is csodálkozom rajta, hiszen abszolút érzelem - és szeretethiányosan katasztrofális életem van.

Ettől még nem érzem magamat szerelmesnek. Ha közelebb lennének hozzám, akkor is már az ölelésükkel betelnék.

Hiszen többet nem is várhatok...

Mivel már a kérdésben is kifejtettem h NŐS, tehát nem félek attól h a "zöld szemű szörny hatása alatt" 6000 km-nyi távolságra bármit is művelnék. Azzal pedig senkinek sem ártok ha rettentően hiányzik és már a képük láttán szeretettel gondolok rájuk.

Szerintem egy unokatestvér sosem gondolna rád "úgy", mármint nőként. A fokozatokhoz pedig nem értek, nem tudom hanyad fokú unokatestvérem, de anyám nővérének a fia.

Ilyenről még sosem hallottam h "első, másod meg harmad".

Bocsánat, de a jelentésüket sem értem, biztosan van ennek is jelentősége, de számomra az unokatestvér se nem közeli se nem (túl) távoli rokon.

(Akibe adott esetben simán bele lehet szeretni, persze csak távolról, mert úgysem szenvedsz majd miatta ha ő nem viszonozza az érzéseid)

#15 Köszönöm, h kifejted, de álláspontoddal sajna nem tudok mit kezdeni, amúgy mindjárt 30 éves leszek, de ne vedd a lelkedre, hogy nem egy takony 25-26 évesnek kommentelsz :)

Semmi gond, elnézem h te is tévedhetsz. Örülök, h szted csak a kamaszkor elején bukdácsoló gyerekek ábrándozhatnak, én 12-13 évesen sztárokról, híres pasikról ábrándoztam, szóval az általánosításod kvázi abnormális, az az infantilis aki ezek alapján beskatulyáz valakit egy szerepkörbe pedig az az ismeretlen ember nem is olyan ismeretlen...:)

Az "imádatom" pedig nem az az imádat amit te összetévesztesz egy gyermeki rajongással...

Beszélj hozzám felnőtt módjára, hiszen már felnőttem!

Nem az az éretlen aki mer álmodni, ábrándozni, hanem aki azt vallja, h ez csak a gyerekek és kamaszok dolga! Ha pedig nem vagy tisztában a korommal, nem haragszom ha megérdeklődöd, mielőtt belefogsz a nagy fejszámolásba!

Ne törd ezen a kis fejedet, még belefájdul :)

Mentalitásodból ítélve itt te tűnsz 2x fiatalabbnak nálam.

Ha pedig 18 éves elmúltál, sajnálhatod h nem engedsz teret az álmodozásnak, ábrándozásnak.

Ne utasítsd el! Hidd el, nagyon jó dolog tud lenni egy szép és kedves álom! Fogadd be és igyekezz bevonzani őket! Sok sikert hozzá!

#17 Már mitől lennék?

Kifejtenéd ha megkérlek?

Azért mert vannak álmaim egy adott személyről/személyekről? :D Fú, hát ez a válasz sem túl bonyolult, főleg ha nem adsz rá értelmes és kézzelfogható magyarázatot, így a hozzászólásod sajnos semmitmondó és hasznavehetetlen :) Pedig szerettem volna megérteni a te nézőpontodat is.

Hátha tanulok belőle valamit, mindig szeretem ha egy vélemény elgondolkodtató vagy bölcs alapokon nyugszik.

#12 Hát egyáltalán nem vagyok szerelmes, úgyhogy ezt most nagyon benézted. :D

Kérlek előbb tanulj meg kellően szöveget értelmezni nem elsőre ítélkezni! Ez nálad napi kérdés? Jaj, bocsánat, nem tudtam h túl sok ilyet olvasol!

De javaslom, h böngéssz, nézegess, kanyarodj el másfele is ha már unod a témát!

Vagy talán nálatok ütötte fel a fejét a dolog? :)