Jobban szeretheti anyósom a másik fiát? Miért?

A férjemmel 4éve vagyok együtt.

Ketten vannak testvérek, kèt fiú. Testvérének(bátyja) már van családja, 3gyermek, és egy 35éves 1éve dolgozó feleség.(ezt muszáj kihangsúlyoznom, mert mióta bekerültem a családba,anyós mindig elmondja nekem)

A bátyj gyerekkorában,iskoláskorában nagyon problémás gyermek volt, állandóan baj volt vele, és terelgetni kellett a jobb útra. ( iskola váltás, rossz jegyek, kirúgás, alkohol,cigi, és drog..)

Anyós mindig féltette, amit a mai napig tesz is. 39éves lesz idén a nagyobbik fia.

Após egyébként alkoholista, már vagy 35éve biztosan iszik. ( Tehát férjem ebben nőtt fel )

Ez is fontos, mert a nagyobb testvér külföldön dolgozik, hétvégén meg a házával foglalkozik, amit majdnem önerőből(anyagi,fizikai) épített fel. ( lassan 3éve építi)

Sokszor van emiatt padlón, és sokat iszik “emiatt” IS! Persze anyós támogatja, hogy kimerült, egy pár sör belefér.. de így autózik haza a családjához hétvégén, és ne balhézzon a felesége, mert ő még semmit nem

Tett le az asztalra, és miatta nem tudtak hitelt felvenni, mert nincs munkaszerződése, csak a gyereket szüli.

Kedvelem az anyósomat, mert egyébként jó lelkű, de ha ott vagyok, mindig a másik fiàról beszél nekem, ès szídja a másik menyét.

Itt jön képbe az én férjem.

Teljesen ellentettje a testvérènek. Ő inkább az anyukájára hasonlít.

Iskolás korában neki is voltak nehézségei, de ilyen családi háttérrel, és a testvérrel való foglalkozás sokszor elnyomta, de végül, amit szeretett volna, azt elérte.

Lediplomázott, és elhelyezkedett egy jó vállalatnál.

A nagyszülei megajándèkozták egy autóval. ( egy régi suzukival )

Anyós, és a Nagymama ezt mindig kihasználta, mindig vinni kellett őket valahova.

Férjem az autót egyébként büszkén mesèli ( szegényes családból jött ), az anyukája viszont egyszer úgy mesélte, hogy ezt nem a tanulmányi eredménye miatt kapta, hanem igazából a család kapta. Ès neki rosszul esik, hogy a másik fia nem

Kapott semmit az Após szüleitől.

1,5évig ott laktunk náluk a férjemmel, mert elkezdtünk gyűjtögetni. Rezsibe nem kellett beleszállnunk, de minden házkörüli dolgot megvett a férjem, és rendezte az alkoholista apja helyett az udvart. Elvittük vásárolni, nyaralni..stb

Idén elköltöztünk arra a településre, ahol a másik fiáék laknak. 1km-re lakunk távolabb, így a busztól is távolabb vagyunk 1km-re, de soha nem jöttek el hozzánk, csak hozzàjuk.

Férjem akkor hívja el őket, ha látja, h az én családom többet van itt.

Így el kell menni értük ( kb 15km ), és csak úgy hajlandóak eljönni, de 1óra múlva már menni is akarnak.

Bejelentettük, hogy lesz kisbabánk, após semmit nem mondott, anyós meg kb annyit, hogy ideje volt, mert benne vagyunk a korban már. ( én 28)

Van ezer dolog még igazából, amiből leszűrni, hogy anyós jobban szereti a másik fiát..

Amikor rákérdeztem a férjemre, hogy ő is így érzi-e, azt mondta csak azért van így, mert problémás volt a testvére kiskorában, és ő még mindig pátyolgatni akarja.

Én sokszor érzem azt is, hogy fèltèkeny lenne ránk, hogy mi már bent lakunk a házunkba ( használt lakás ), és a másik fia sokkal keményebben dolgozik, ès még 3év után sem tudnak beköltözni.

Szerintetek a gyerekkori problémàk miatt ilyen a férjemmel az anyós? Ezért érzem sokszor elnyomva?

Ha van valami probléma, h ezt meg azt meg kell csinálni, mi vagyunk hívva, úgy hogy egyébként a párom is reggel 7kor elmegy, és este 7 után ér haza. Neki is szinte a hètvégèje a szabad..

( bocsánat, hogy hosszú lett, csak érdekel más véleménye )