Hogyan oldanád meg a helyzetet?
Adott egy nagy lakás, amely X rokon tulajdona, de nem akar ott lakni és nem akarja kiadni sem. Y rokon él ott egyedül, a lakás lepusztult, majd átmenetileg Z rokon(aki szintén élt ott éveket régebben) beköltözik. Y rokon el akart költözni a párjához másik országba, tudta, hogy Z rokon szeretne a városban maradni, megbeszélték, hogyha elköltözik, maradjon ő. Z rokon beletett a lakásfelújításba rengeteg pénzt(nem százezres, hanem milliós összeget), időt, energiát. Y rokon végül nem költözött el, az együttélés nem megy tovább.
Hogyan oldanád meg? Z rokon úgy érzi kijár neki a kárpótlás, Y rokon úgy érzi, legyen hálás, hogy ott lakhatott( Z lakbért nem fizetett Y rokonnak, de az életszínvonalát rendesen megemelte kajafizetéssel, éttermezéssel, új tvelőfizetéssel, tárgyakkal, bevásárlásokkal) és nyilván a házimunka "közös" volt, amit inkább Z végzett. Z jobban járt így, mint albérletben, ez igaz. X rokon(lakástulaj) ki akar maradni, oldják meg, csak ne lakjon ott idegen és ne legyen veszekedés.
Hogyan csinálnád?
Igen, rokonnal nem közösködünk, megvan a tanulság, a helyzet kezelése érdekelne.
Ki maradna a lakásban? Minek ellenében? X nem fog dönteni. Nyilván nem egy hónap alatt zajlott le az egész, már Z is ebben a városban élésre van berendezkedve, Y másik városban dolgozik, de eddig is ingázott.
A helyzetet nehezíti, hogy Y két éven belül nyugdíjas lesz, Znek pedig van egy sérült gyereke, aki ebben a városban kaphat a legtöbb segítséget oktatás szempontjából.
Ha X Y-nak adta ki a lakást, akkor Z mindenféle jogcím nélkül élt ott, örülhet, ha nem lesz feljelentve emiatt.
Az meg, ha valaki egy olyan lakást felújít, ami nem az övé, nem ö béreli, nagyfokú hülyeség részéröl, mert erre sem lett volna joga.
Ha meg még emellett lakbért sem fizetett, akkor végképp semmi joga bármit is követelni.
Az egyetlen értelmes megoldás, ha Z keres másik lakást magának, ahol lakhat, ehhez továbbra sincs semmi köze.
Az, hogy van egy kezelésre/fejlesztésre szoruló gyereke, teljes mértékben magánügye, gondolom, az adott városban nem ez (volt) az egyetlen bérlehetö lakás, béreljen ki másikat.
Z amit csinált a lakáson önként és dalolva tette, senki nem kérte és nem kényszerítette rá. (Függetlenül attól hogy nem egy lángész, a befektetett milliókból már lehetett volna saját lakása önrésze)
Így aztán Z-nek senki felé nem lehet követelése.
Y rokonnak nem róható fel, hogy nem költözött, nyilván akart, de az élet produkál dolgokat.
Eddig is laktak, ezentúl is lakjanak, de marakodás nélkül és mindketten örüljenek, hogy adódott egy ilyen hülye rokon, aki ingyen lakhatást biztosít nekik.
Megjegyzem, Y rokon helyében hülyét kapnék még a gondolattól is, hogy öregségemre egy sérült gyerekkel lakjak egy fedél alatt, aki nem az enyém és kezelésre/fejlesztésre szorul.
Z helyében ilyen gyerekkel megtűzdelve örülnék, hogy Y kartávolságra van és MINDEZT INGYEN!
"Z lakbért nem fizetett Y rokonnak"
miért fizetett volna?? Y nem főbérlő, ahogy írtad, hanem szívességi lakáshasználó. azt mondjuk nem értem hogy Z miért újított fel saját költségén, kérte tőle ezt valaki?
X rokon helyében vágnám ki az egész ingyenélő, egymást maró csapatot, az első adandó alkalommal, amikor jönnek a másikat mószerolni, amikor ilyen lehetőség van nekik biztosítva. Jó dolgukban már láthatóan elment az eszük.
Ha valaki mégis maradhatna, az Y, mert ő van rosszabb helyzetben a nyugdíj miatt, Z-nek meg láthatóan nincsenek anyagi gondjai és nyilván fiatalabb is, tehát akár hitelképes is lehet.
Y semmit sem segít az unokájával, egyáltalán nem foglalkozik vele, SOSEM vigyáz rá, nem játszik vele egyáltalán soha. A sérült gyerek(aki egyébként rém okos, és egyáltalán nem nehéz eset, de mivel auti, ezért az oktatása problémás a besorolása miatt, ezért írtam így) pedig csupa örömmel jár neki nap mint nap, mivel ölelgeti, készít neki rajzokat és akkor is szeret mindenkit, ha az rá sem néz.. Semmilyen negatív dolga nincs vele kapcsolatban, csak ha lehülyézi vagy ilyet csinál, kiabál vele a gyerek(meg én is).
Szóval Y élvezze a luxus életszínvonalat nyugodt szívvel, amit Z biztosított neki két éven át, illetve a luxuslakást, amit hátrahagyott. Tök oké, de akkor ne számítson semmire, mert nem fogja Z festeni a haját, szedni a szemöldökét, festeni a szempilláit, lábkörmét, meg kiszolgálni, szerelni, takarítónőt és nyaralást fizetni, meg taxit, tenni fog rá, mikor majd jön a nyugdíj és meg lesz szorulva.
Y bontotta fel az eljegyzést, mert "mégsem akar külföldön élni feleségként egy milliárdos pasival, aki még gyűrűt sem vett az eljegyzéshez..", tehát nem párkapcsolati tragédia történt, szerencsétlen hapsi azt se tudta mi van, nagyon sajnáltam.
Mivel rohadó lakásban nem lehet gyereket nevelni és úgy volt, hogy hosszútávon fognak ott élni a gyerekével(ahogy Y is tette korábban), ezért újította fel és alakított ki többet között gyerekszobát, rendes konyhát, bútorozta be az egész nagy lakást a 4 szobával cserélt ki vezetékeket, vizet.. Hosszútávon Znek egy szava sem lett volna, de így rövidtávon nagyon ciki. Pláne annak fényében, hogy Q 5ftot sem költ, sosem segít, mégis támogatva van 10x annyira, mint Z anyagilag és lakhatásban is(nincs jelentős korkülönbség).
Én vagyok Z, úgy éreztem a sok beletett pénzért, energiáért, időért cserébe jár nekem valami az anyámtól, aki életében az anyja mindent alátett(szinte a nagyinkkal nőttünk fel, az ő háza, ő takarított, főzött ránk), de úgy látszik ha nincs jogi háttere, szeretetet, gondoskodást, segíteni akarást, nem lehet venni. Azt meg, hogy most is visszaköltözött a tesóm, aki nem végez házimunkát, nem újít, nem ajándékoz, nem fizet anyának semmit, nem is gondoskodik a megjelenéséről, illetve évekig eltartva volt és sosem dolgozott, most is eltartva van(pedig megtehetné, hogy dolgozzon, vagy legalább a kajába adjon, ugyanis több milliója van) megkapja ugyanazt, mint én(sem) a sok befektetett dolog ellenére.. Nem tudtam lenyelni. De oké, hülye voltam, anyám vesztett egy balekot, biztos csodás lesz élete utolsó 20 éve nélkülünk.
X most idős korára nagyon, meg úgy egész életében körbe van/volt rajongva "cserébe", szedjük a gyümölcsét a birtokon ingyen, amit eladnak, rendben tartjuk a kertet, ásunk, ültetünk 1000nmen, mert idegen ne jöjjön, emelgetjük, szerelőt hívunk, takarítjuk a házát(már muszáj, idegennek nem engedi) vágjuk a haját, megvesszük a dolgokat, kifestjük a házát, mert oda idegen nem mehet be, fizetünk amit kell, naponta étterem és saját főzött étel van neki, továbbá tűrve vannak a dolgai(pl nem jöhet ide olyan, akit nem ismer, meg néha nagyon ki tud borulni), intézzük az orvosi dolgait, ügyintézős dolgokat, amiből sok van, illetve hát nem nagyon tud magáról gondoskodni már. Ez egy ilyen adok kapok viszony, amibe belenőttünk már 20 éve, lakhatásért cserébe gondoskodva van róla kénye kedve szerint, csak nincs lefektetve.
Mihez képest áll ugye jól az ember. A többmilliós megtakarításomból tartottam luxus színvonalon, és abból ment a többmilliós felújítás, bebútorozás, illetve sok idő és energia ment rá. Ahhoz képest, hogy egyedül vagyok egy oktatásba nehezen illeszthető gyerekkel GYODon, gyerektartást nem tud fizetni az apja, nincs stabil lakhatásom, ahhoz képest rosszul állok, de így is jobb, mintha a 200as albit fizetném, ami itt a városban van egy szobás garzonra.
"Jó" nyugdíja lesz, 180 körül, de ha ebből lejön a a kétheti hajfestés, pillás, kozmetikus, manikűr, pedikűr, rezsi, étel, meg ilyenek, akkor épp, hogy ki fog jönni a hónapban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!