Hogy oldanád meg sértődés nélkül ezt a helyzetet?
Pár éve már nem lakom a szüleimnél, 26 éves nő vagyok, a vőlegényemmel élek, másfél órányira a családomtól. A helyzet az, hogy a szüleim sorozatosan átlépnek egy bizonyos határt, amikor pedig szóvá teszem nekik, tehát megpróbálom leállítani őket, akkor hatalmas viták és hetekig tartó nem beszélések lesznek belőle, bármennyire is próbálok finom lenni. Mivel van egy kis kereskedésük, gyerekkorom óta folyamatosan segítek nekik ott is, és a ház körül is. 22 éves koromra eljutottam oda, hogy én lettem a házi cseléd 6 ember után, mert anyám és a testvérem semmit nem csinálnak, semmibe néztek (és néznek), egy szolgának. Ha beteg voltam, ha fontos vizsgám volt, nekem a házi munka volt az első. Ezt megelégeltem, elköltöztem, szerencsére épp adódott egy lehetőség. Persze mindenki tiltakozott, meg csábított haza, ahogy lehetett. Mindig valami családi esemény volt vagy segíteni kellett, így hazajártam.
Viszont a páromnak idővel egyre több munkája lett, a főállású munkája mellett lett pár maszek projektje, amit így is nehezen bír, de jól jön a plusz pénz. Viszont ezeket csak hétvégén tudná csinálni, ráadásul nagy gép kell hozzá (a laptop gyenge bizonyos programokhoz), a szüleim meg elvárják minden hétvégén, hogy menjünk. A helyzet odáig fajult, hogy anyám már megmagyarázta a páromnak, hogy dolgozzon hétköznap többet (most így is reggel 8-tól este 10-11-ig kisebb szünetekkel folyamatosan dolgozik), azért, hogy hétvégén nekik tudjon menni fát szedni. Odakértek az erdésztől egy hatalmas területet, amin ha 5 férfi dolgozik rajta nyár közepéig, kb akkorra végeznek vele. De az erdész meg már sürget. A páromnak meg halomban áll a maszek munka. Mégis minden hétvégén haza kell menni, elvárás, sőt kötelező.
Leírom, miből áll a hétvége, csak hogy értsék az olvasók: hazamegyünk, kipakolunk (mert még törölközőt és ágyneműt is vinni kell, sőt wc papírt is, különben anyám szóvá teszi, meg a szobámat zárni kell, különben a testvérem mindent kilopkod), aztán szombat délután erdő, faszedés (később ez farakásba/-vágásba vált át otthon), késő délután érünk haza, koszosan, fáradtan. A fürdőkád penészes és koszos (kb heti 1x én sikálom ki), melegvíz alig van, mert a testvérem bulizni készül és kifürödte. A wc össze van kenve ürülékkel, de tagadják (mintha nem látnák), azt is én takarítom nekik évek óta. Még anyám virágait is én gondozom, mert ő képtelen rá. Vasárnap délelőtt megint erdő, délutánig, megint ugyanez. Talán este tud egy kicsit a párom dolgozni, de ez kevés. Kirándulni, szórakozni, kikapcsolódni nincs idő, mikor?! Hétvégén lenne, de azt mindig ott kell tölteni. Ha meg nem erdőn vagyunk, akkor a párom családjánál, ami megint kész "felüdülés", bár ők legalább nem csicskáztatnak. Érdekes mód az anyósom sosem kér semmit a fiától, nem vár el semmit, mindent megold maga, mégis jobban szereti a fiát, mint engem az én anyám, akitől mindig csak az elvárásokat kapom.
Szóval a koszos ruhát hozom vissza magunkhoz mosni, anyámnál nem lehet, mert sok lesz a víz, és a testvérem mindig lefoglalja a mosógépet is meg a szárítót is. Ő persze soha nem jön az erdőre. Fűteni nekünk kell, mivel nagy a ház, napi fél-1 óra elmegy ezzel, 2 óránként futkozni kell a kazánhoz, hogy meleg maradjon. Anyám már csak úgy utasítgatja a páromat, hogy ekkor meg akkor menjen tüzelni, mintha az ő kötelessége lenne. Ők hétvégén a kazánhoz nem nyúlnak. Cserébe annyit kapunk, hogy apám segít fél évente egyszer az autómat szerelgetni, amit kell, 1-2 órát, meg ha valami extra van, 3 évben egyszer, akkor azt.
Nem sokára lesz a születésnapom, előre megmondtam anyámnak, hogy akkor nem megyünk az erdőre. Nem szólt semmit rá, erre ma tudtam meg, hogy sunyiban a hátam mögött szólt a páromnak (akiről tudja, hogy nem mer visszaszólni neki), hogy mégis kell menni, valahogy etesse meg velem ezt, különben meg, ha nincs időnk minden hétvégén nekik segíteni, osszuk be jobban az időnket. Na erre pöccentem be. Jómódúak, simán kérhetnének munkásokat segíteni, mi ingyen ott segítünk nekik, mikor tudunk, erre még az sem elég, még az évi 1 születésnapomat is elvenné tőlem. Nem keveset spórol rajtunk, ami pénzt utána meg a testvérembe töm. Ha szólok, ha nem, folyamatosan sajnáltatja magukat, hogy apámnak fájós a dereka, nem bírja a munkát (akkor minek kérte az erdőrészt). Múltkor már a "lehet apám halálos beteg" szöveget is bevetette, hogy manipuláljon, apámtól tudtam meg, hogy kamu.
Ha szólok neki, hogy nem érek rá a születésnapomon, ki fog akadni és fenyegetőzik, hogy "jó, akkor ne gyertek, de ha nektek kell valami, akkor se gyertek, majd megoldjuk apáddal a fájós derekával, majd csak belehal egyszer ebbe a nagy hajtásba".
Elképesztő, és fogalmam sincs, hogy oldjam meg ezt örök harag nélkül. Hamarosan költözünk, ahova jól jönne nekünk is a segítség. De hát egy fél napnyi segítség reményében ugráljak nekik nyárig, minden hétvégén? Adjuk fel egy fontos bevétel forrásunkat, csússzon a párom a munkákkal, hogy nekik olcsóbb legyen? Még az üzemanyagot sem kapjuk vissza egy ott töltött hétvégén, pedig az is van vagy 5 ezer ft/alkalom, jól sem érezzük magunkat, kosz is van, és még csicskába is vagyunk nézve. De hogy lehet ebből kiszabadulni harag nélkül?
Ez annyira abszurd hogy az eszem megáll..... Sürgősen zárd rövidre, megmondod hogy nem értek rá, nem is magyarázkodnék.
Kihasználnak, mert HAGYOD!!!
Az a probléma, hogy eljutottatok egy olyan szintre, hogy azt már sértődés nélkül nem lehet orvosolni. Ha tetszik, ha nem a pároddal (aki ráadásul a vőlegényed) a szüleid elé kell állnotok és kerek perec meg kell mondanotok nekik, hogy ti ezt befejeztétek, nektek is van saját életetek, munkátok és nem ugrálhattok mindig kedvük szerint. Ha ezt nem teszitek meg, képesek lennétek még évekig ugrálni, amikor ők füttyentenek nektek? Lehet, hogy veszekedés és hetekig nem beszélés lesz a vége, de nem ér meg ennyit nektek, hogy legyen egy kis szabadságotok és ne robotolással teljen a hétvége, ha esetleg náluk vagytok? Ha valóban jómódúak a szüleid, akkor vegyék igénybe munkások segítségét, vagy ezáltal próbálnak meg spórolni, hogy veletek végeztetik el a kemény munkát? Muszáj a sarkatokra állnotok, mert rendesen kihasználnak titeket. Megmondhatod a szüleidnek, hogy rajtad kívül van egy másik gyerekük is és, ha neked a párodat kell rendszeresen elrángatnod, hogy segítsen nekik, akkor a testvérednek sem fog néhanap leesni a gyűrű az ujjáról.
Az alapján, ahogy leírtad az otthoni körülményeket és a higiéniás viszonyokat az édesanyád elég érdekes nő lehet, hogy szépen fogalmazzak. Ráadásul, ha jómódúak megkockáztatom, hogy nem egy lepukkant putriban laknak, szóval nem teljesen világos, hogy nő létére hogyan képes ilyen módon hanyagolni a háztartást. Nekem férfi létemre lesülne a pofámról a bőr, ha jönnének hozzám vendégek, legyenek azok akár rokonok vagy idegenek és ilyen körülmények fogadnák őket, mint, amiket te leírtál. Ha nem szeret takarítani, vegye igénybe egy takarítónő segítségét. De az, hogy ilyen állapotok uralkodnak náluk, róluk is elmond valamit.
De ha nem hagyom, akkor meg én leszek a világ legrosszabb gyerekének beállítva, aki anyám szerint kb még arra sem érdemes, hogy a világon legyen. Ráadásul a páromat is ugyanígy kihasználják. Csak csicskák vagyunk nekik, mint ha valami szolgáik lennénk némi elemózsiárért (anyám néha főz valamit - bár olyan koszos körülmények közt mindent fintorogva tudok csak megenni), meg fél évben egyszer 1-2 órányi segítségért (nem mintha egy olajcserét nem tudnánk tőlük függetlenül megoldani, csak ha már így állunk, ők is segítsenek, mert nekünk meg így olcsóbb).
A kedvencem az egészben (az időbeosztásról való kioktatáson kívül), mikor a volt sógorom (az unokaöcsém apja) ott élt anyáméknál évekig, jó, mi is ott éltünk. De közben én meg a párom végeztük a ház körüli munkák 70%-át 6 ember után, egy ideig beleadtunk a rezsibe (tőlünk elvette, a testvéreméktől nem), a sógorom egy kézmozdítást alig tett a háznál (bár többet, mint a testvérem, de nem sokkal), és amikor segített a szüleimnek egyszer életében fát szedni, pár délután erejéig, ezért cserébe anyám adott neki egy kocsi fát, ami sok tízezer forint értékű. Akkoriban úgy volt, hogy elköltöznek anyámtól, meg is volt a ház, hogy hova, de végül mégsem mentek. A fa a sógor szüleinél kötött ki, és mindezt pár órányi munkával szerezte. Mi évek óta majdnem minden éven ott dolgozunk nekik napokat, van, hogy heteket (mint idén), de még egy köszönömöt nem kaptunk. Mondjuk fa nekünk nem kell, mert gázzal fűtünk, de azért egy kis hála jól esne. Ahogy én is megköszönöm nekik, ha segítenek, úgy nekik is illene.
"Nekem férfi létemre lesülne a pofámról a bőr, ha jönnének hozzám vendégek, legyenek azok akár rokonok vagy idegenek és ilyen körülmények fogadnák őket, mint, amiket te leírtál. Ha nem szeret takarítani, vegye igénybe egy takarítónő segítségét."
Pont ezt mondtam valamelyik hétvégén apámnak, mikor hányingerrel jöttem ki a wc-jükből, mert össze volt f*sva az egész wc pereme és ülőkéje is. Apám azt mondta erre, hogy rossz nekem, mert neki nem sül le a képe, nem érti, mi a bajom. Szerinte ebben semmi nincs.
Takarítónőt meg már vagy 10x ajánlottam anyámnak, még azt is felajánlottam (!), hogy fizetek bele nekik, csak legyen rend náluk. De anyám tiltakozik, mondván, mit fognak szólni a falubeliek, ha takarítónő jár hozzá. Sokan kiutálták már őket (van, aki emiatt az üzletükbe sem jár), mert látszik, hogy van pénzük, sok az irigy ember.
Röviden:
A NORMÁLIS szülő-gyerek kapcsolat nem erről szól, tehát arra neked reményed sincs.
Mivel csak a kihasználásotok a cél, hagyjátok ezt a kapcsolatot a fenébe, éljétek az életeteket, az autódat vidd szerelőhöz, a költözésetekhez fizessetek embereket a szüleid meg hadd sértődjenek meg, majd megbékülnek!
Ha meg nem haragudni akarnak, hát csinálják!
Úgyis előbb-utóbb te leszel a "kedvenc", mert az öcsédre öregségükben a leírtak alapján nem fognak tudni számítani.
Határozottan húzzátok meg a határokat, akkor még tekintélyetek is lesz!
mi sem megyünk minden hétvégén, mert van életünk, és ha megyünk sem csicskának, segítünk ha kell, de nem erről szól!
ti gyűjtötök a saját életetekre és kész.
nem mentek
mit csinál? balhézik? kit érdekel!
Sértődés, sőt harag nélkül ez nem megy!
Attól tartok, a pároddal együtt nagyon akaratgyenge emberek vagytok, a szüleid kedvükre táncoltathatnak benneteket.
Most lesz a születésnapod, kezdjetek új életet! NE menjetek el hozzájuk, értsék meg, hogy van magánéletetek, munkátok, szabadidőtök, amit NEM velük akartok eltölteni.
A költözéshez a segítséget fizessétek meg, ne a családodtól várd. Sokkal olcsóbb lenne!
Biztos szükséged van erre a kapcsolatra? Miért?
Felnőtt vagy, el tudod dönteni, hogy egy ilyen egyoldalú, mérgező viszony kell-e neked hosszú távon. Csoda, hogy bírod, és még nagyobb csoda, hogy a vőlegényed bírja.
Attól, hogy a szüleid, még nem vagy köteles tovább fenntartani velük ezt a hihetetlen szörnyű , elvárásokkal teli kapcsolatot. Gondolj arra, hogy fordított esetben kire számíthatnál. Egy betegségnél, ami lever a lábadról, ki menne neked segíteni, ápolni, gondozni? A testvéred? A szüleid? Más rokon? Ki az, aki ugyan nem tudna menni, de telefonon/üzenetben támogatna, segítene?
Én a saját bőrömön tapasztaltam meg ezt, tudom, kire számíthatok bármikor, és attól a naptól csakis ők számíthatnak rám/ránk is bármikor.
Meddig tudnád ezt csinálni? Terhesen vagy épp egy újszülöttel? A gyerekeidet is erre fogod kényszeríteni?
Valamikor dönteni kell, és jobb előbb. Harag úgy is lesz,azt pedig csak az idő gyógyíthatja.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!