Tanácstalan vagyok, hogyan lehetne sértődés nélkül megoldani a helyzetet?

A férjem már régóta szeretne saját vállalkozást, főleg közöset. Ezzel önmagában nincs is gond. Azzal már inkább, hogy az elmúlt években sajnos több példa is volt rá, hogy nem kifejezetten jó az üzleti érzéke, több a lelkesedés, mint a szakmai megfontoltság.

Számos esetben betársult olyan emberekhez, akikről már az elején látni/tudni lehetett, hogy nem megbízható partnerek. De jó beszélőkéjük volt, fényes jövőt vázoltak fel neki, ő pedig belelkesedett. Többször összevitatkoztam vele, előre vázoltam, hogy min és hogyan fog elbukni a történet - mindig bejött.

Ellenben másokkal, akik nem annyira lelkesítőek, de szerintem megbízhatóbbak, gyanakvó, azonnal talál bennük rossz tulajdonságot és felnagyítja.

A környezetem példáiból elég korán megtanultam, hogy üzletben nincs barátság, ott nagyon nagy bizalom és még több papír kell. Amikor céget csináltam, az egyetlen szóba jöhető partner apám volt, mert egyedül benne bíztam meg annyira, hogy tudtam, nem fog alám tenni, bármekkora összegről van szó. DE! Ennek ellenére is ő ragaszkodott hozzá, hogy mindent papírozzunk le, mert ebben a helyzetben elsősorban üzlettárs, másodsorban az apám.

Szerencsére évek óta zökkenőmentesen működik a cég, apám inkább az ellenkező irányba "csal", valahogy mindig többet számol ki nekem, mint amennyi járna - így a legnagyobb gond az, hogy hogyan tudom a tudta nélkül visszajuttatni a pluszpénzt hozzá. Másrészt üzletileg jó döntéseket hoz, jól ismeri fel a helyzeteket - pont ezek miatt társultam vele.

A férjemnek nem merem megmondani, hogy egyszerűen nem bízok ilyen szempontból az ítélőképességében, mert többször belerángatták már hülyeségekbe, ahol papírt se írt, mert "megígérték, hogy...". Nem, ilyenkor nincs ígéret, főleg, ha sok pénzről van szó, ilyenkor szerződés van. A jóslataim bejöttek, jó esetben nullszaldósan szállt ki a "tuti üzletekből".

A másik gond az, hogy olyan területen akar vállalkozást csinálni, amihez én nem értek annyira, viszont a fentiek miatt a "bízom benned, hogy amit én nem értek, azt jól csinálod" - sajnos nem működik.

Ő egyre jobban be van lelkesedve, viszont én jobban szeretném, ha mindkettőnknek inkább alkalmazotti jellegű munkája lenne, szemben azzal, hogy nagyobb összeget bukunk a "nagy ötleten". Ami nekem lenne a szakterületem, ahhoz meg ő nem ért, így az az út nem járható - ezért gondolkodom a sima alkalmazotti munkában, a vállalkozó kedvemet meg kiélem az apámmal közös cégben.

Hogyan tudnám úgy lebeszélni a fentiekről, hogy ne érezze támadásnak, ne sértődjön meg?