Testvérem ballag idén. Közös családi ajándékot tervezünk. Milyen arányban szálljak be?

Kérdező, kicsit hasonló helyzetben vagyok, én 29 vagyok, öcsém 13. Már pedzegetik, hogy jövőre majd nagy ajéndékot veszünk. Nálunk is én keresek a legjobban, így az elvárás felém ezzel kapcsolatban mindig is óriási volt:

A drága ajándékot majd én megveszem, mert nekem úgyis van miből, én adjam neki a zsebpénzt, vigyem el vásárolni, kajálni stb. Nekem ebből egy idő után nagyon elegem lett és elzártam a pénzcsapot.

Igen, jól keresek, de 1. nem én vagyok a szülője, 2. nekem nem volt testvérem, aki egy fillért is adott volna, nemhogy éves szinten nagyobb értékű ajándékokat és zsebpénzt, mint amit a szüleimtől kapok, 3. hiába keresek jól, nekem a családtagokkal ellentétben nincs ingatlanom, autóm, plusz én nem 30+ éve dolgozom, hanem csak 6, szóval, megtakarításom is így számolandó.

Semmiképp nem adnék 100 ezret. Adj, amennyit jónak látsz, vagy vegyél külön ajándékot. Ne felejtsd el, nem a te dolgod pénzelni a testvéredet, neked majd ha lesz, a saját gyereked felé lesznek kötelességeid.

Fura ez a világ, fura a gondolkozás, furák a családok.

Nem arról kellene szólnia a kapcsolatoknak, hogy ki és mennyit ad.

Adjon mindenki a szíve szerint, nem pedig mérlegelve, hogy ő mennyit kapott anno.

Igaz a mi történetünk nem mai sztori, de én egy ruha kivételével a húgomnak adtam a ruhatáramat amikor külföldre ment férjhez és előtte mivel tanult, nem volt pénze és egy rendes darabja sem, én meg már dolgoztam.

Aztán telt az idő, ő jó helyzetbe került, én meg lejjebb csúsztam, mert a szülőket is pátyolgattam. A húgom vett nekem egy házat.

Nálunk ez így ment.

#34

Nem a MEGUNT ruháimat adtam neki, hanem egy kivételével az ÖSSZES ruhámat, még az egyetlen télikabátomat is, hogy ne nézzék le!

Egyébként én sem tartom helyesnek - korábban leírtam - ezt a családi

TÚLADAKOZÁST, ezért kár volt a megjegyzésedért!

A válaszom arra született, hogy nem feltétlenül kell egy családban patikamérlegre tenni, hogy ki és milyen értékben tudott adni az előzményekben. Lehet, hogy amikor a Kérdező kapott, akkor nem úgy álltak anyagilag mint most.

Ez tök szuper, 35. Nálunk meg az volt, hogy én mindig adtam a fiatalabb testvéremnek, ajándék, pénz, élmény, megunt ruha, amit el is tudtam volna adni stb. Ő meg kényelmesen benn maradt ebben az "én vagyok a kicsi, nekem jár" szerepbe, és hiába lett később pénze, még egy szelet csokit sem vett nekem soha.

Az nagyon jó, hogy neked hálás a testvéred és köztetek jó a viszony, sajnos ez nincs mindenhol így.

#36

Őszintén sajnálom, mert nagyon jó dolog a jó testvéri kapcsolat!

Lehet, hogy rosszul gondolom, de szerintem ennek az így vagy úgy alakulásában a szülőknek is van szerepük.

Nagyon hosszan tudnám ezt boncolgatni és sok mindent mesélni, de nem akarom elterelni a témát, így csak biztosítlak, hogy tényleg sajnálom!