Emberek, akik megszakítottátok a kapcsolatot a rokonaitokkal! Hogy alakult azóta az életetek?
Hogy boldogultok a munkahelyen és a magánéletben?
Egy pszichológus egyszer azt mondta nekem, hogy ha nem vagy jóban a családoddal, akkor az életed más területeken is döcögni fog és sosem leszel igazán sikeres. És valóban, ha szétnézek ismeretségi körben, akkor ott is azt látom, hogy aki igazán sokra vitte és még boldog házasságban is él, az mind jóban van a családjával. Persze ez nyilván fordítva is teljesül - ha szuper a családod, akkor nyilván könnyebben boldogulsz az életben...
Mit gondoltok erről?
Én részemről még nagy nehezen tartom a kapcsolatot a mérgező rokonaimmal, de kezdek nagyon belefáradni abba, hogy próbálok huszonhat éve normális lenni velük, hiába...
Én megszakítottam és nem úgy veszem észre, hogy emiatt sz*rban lennék az életem más területein.
30 évesen van szerető férjem és gyerekek, saját hitelmentes otthonom és a baba előtt jó munká volt, ahova visszamehetek, bár most a saját vállalkozásomon dolgozom. Nagy a baráti társaságunk is.
Szóval, szerintem ez így önmagában hülyeség.
Életem legjobb döntése volt ignorálni őket, és minimalizálni a kapcsolatot.
Nem kell a folyamatos kioktatásukat, beszólogatásukat hallgatnom, élem az életem nyugiban, felesleges stresszforrás nélkül :)
Azt elfelejtettem beleírni a kérdésbe, hogy kérlek azt is írjátok meg, hogy kivel nem tartjátok a kapcsolatot. Mert nem mindegy azért, hogy szülőkkel, testvérekkel vagy éppen egy távoli nagybácsival.
Az első két választ köszönöm!
Szerintem ezt a pszichológus úgy érthette, hogy akinek jó, támogató, segítőkész, motiváló, elfogadó családja van. (Egy ilyen családot valóban nincs értelme ignorálni).
De szar családnál még a semmi is jobb.
Nagyszüleimmel és apám rokonaival megszakadt a kapcsolat amikor apa meghalt. Eljöttek leltároz i hozzánk,hogy mi maradt apa után. A tesója meg benyulta az életbiztosítását.
15évvel később a nagyanyám majd 2hónapra rá nagyapám temetésén találkoztunk.
Elmondtam a családnak.hogy büszke vagyok rájuk, akkor tudták meg páran.hogy az eletbiztosítast ki élte fel.
Szerintem minden rendben van. 20éves korom ota egy munkahelyem van. Jól fizet. Készpenzretudtam venni lakást, autót, boldog vagyok a párommal is. Én nem érzem hátránynak,hogy kiléptem az életükből.
A nagyanyámmal kb 8 éve, mert egy mérget köpködő, önző vipera. Folyamatosan kavarta a sz*rt, uszított mindenkit egymásra, mindent kipletykált. Ha épp nem volt mit, akkor a saját elméleteit adta el tényként.
Sokkal nyugodtabb lett a családom élete, mióta megszakítottuk vele a kapcsolatot.
(Az utolsó csepp amúgy az volt, mikor az esküvőmön vonultam épp be, ez a szipirtyó megjelent mögöttem és ordenáré módon elkezdett üvölteni az apámmal, amiért az nem köszöntötte fel előző nap a születésnapján. Igen, ezt a momentumot választotta a legmegfelelőbb alkalomnak. Mikor az unokája az oltárhoz vonul..)
"ha nem vagy jóban a családoddal, akkor az életed más területeken is döcögni fog"
Szerintem ez amolyan igaz is meg nem is dolog.
Egyrészt nyilván a családi háttér, családi problémák kihatnak az élet minden területére. Eddig igaz.
Másrészt nem mindegy, kit/mit definiálunk családnak.
Én úgy gondolom, van egy "vér szerinti" családunk. És van egy "valódi" családunk akihez tartozhatunk. Lehet az hobbi, közös érdeklődés, barátság, párkapcsolat.
Nyilván akinek a családja a segítésről, egymás támogatásáról szól, az előnyben lehet az életben. Viszont fordítva ha neked mérgező rokonságod van, akik csak lehúznak, akkor tök felesleges ölni beléjük az energiát, sokkal jobb lelépni és megszakítani velük a kapcsolatot.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!